tetszik ez az átalakított sablon. időnként nézegetem és gyönyörködök benne. pedig nagyrészt csak átszineztem. csinálhatnék belőle teljesen más felépítésűt, bármi újmódi csilivili vackot futó szalagcímmel, kiemelt képekkel, olyan háttérrel, ami lefelé görgetve változik, de az már nem én lennék. mióta is használom ezt a sablont? hát úgy tíz éve. a nevesített blogban is ez volt, csak az hófehéren.

megint hülye álmok.
valami bulin voltunk régi osztálytársakkal. aztán el akartam menni, az egyik srác elkisért és azon a régi szép utcán megálltunk beszélgetni. láttam a szemében, hogy mást is akar. és már csókolt, de nagyon mohón, mintha fel akarna falni. igazából magát a csókot nem élveztem, de azt a habzsolást igen. aztán valahogy az utca közepén az éjszaka sötétjében a földre kerültünk, a kutya se járt arra. felálltunk, fogta a kezem és elvitt magukhoz. tudtam, hogy nős, hisz ismertem a feleségét. zavart is, meg nem is. úgy voltam, hogy ezt rendezzék le maguk között. hatalmas házuk volt – megint a sok szoba motívum – klasszikus, drága bútorokkal. bevitt egy kisebb szobába, látszott rajta, hogy az olyan legénylak féle. az övé. oda nem jön be senki. kis türelmet kértem, mert a mosdóba kellett mennem, kérdeztem, merre van, mondta, hogy menjek balra a folyosón – vajon miért nem kisért el? -, én meg benyitottam néhány ajtón, nem találtam, de a feleségével összefutottam. üdvözöltük egymást, látszott rajta, hogy tudja, miért vagyok ott, de nem zavarta. kérdeztem tőle is, hogy merre van a mosdó, mert már nagyon kellene. ő is mutatta az irányt, de nem jött velem. hol van ezeknél a segítség, a vendégszeretet? ó de hülye kérdés. mentem és csak folyosók és ajtók jelzések nélkül. aztán valahogy kiderült, hogy veszélyben is lehetek, mert a pasi egy majdnem-maffiózó, valami nőnek, aki tartozott neki, sérülést is okozott, nagyon durván. aztán már nem kerestem ott tovább a mosdót, hanem igyekeztem elhúzni a csíkot nagyon gyorsan. elkötöttem a pasi kismotorját, azzal mentem – az életben soha nem ültem motoron, mert soha nem mertem volna, de mindegy … -, találtam egy éjszaka is nyitvatartó büfét, ott leállítottam és lezártam a motort, bementem, a pultos csajnak odaadtam a kulcsát, hogy majd adja vissza a gazdájának. kérdeztem, merre van a mosdó, mert nagyon kell, mutatta az irányt, egy sötét helyiségbe jutottam, nem is láttam, mi hol van …

szerencsére itt felébredtem. mert valóban pisilnem kellett.

a folyosók, az ajtók maradtak meg bennem, ez is ismétlődő motívum, mi lehet az értelme, talán a kékszakállú herceg vára, vagy mi a fene.
és megmaradt annak a habzsoló csóknak az emléke … meg a későbbi félelem …
most próbálom összekapni magam
és kideríteni, hogy hogyan értelmezem ezt az egész katyvaszt.