Kedves Szervezetem!

Kérlek, hogy ne szórakozz velem. Tudom, hogy milyen vagy, ismerlek már. Ha valami nehezebb, vagy mondjuk úgy, hogy különlegesebb helyzet vár rám, és próbálok úrrá lenni a feszültségen avagy szorongáson, Te mindig ki akarsz cseszni velem. Napok óta próbálkoztál a bőrömmel. De megtettem a szükséges intézkedéseket. Most elővetted a nagyágyúdat, a torkomat. Már igen régen fájt. Talán több éve.

Én szeretlek Téged. Mert Te is én vagyok. Épp ezért szeretném most megbeszélni Veled, mint ember az emberrel, hogy ne csináld ezt. Otthon már vár két doboz antibiotikum. Ha muszáj, elkezdem szedni. Tudod, hogy én is igyekszem követni a manővereidet. De mi lenne, ha most meg tudnánk ezt a dolgot értelmesen beszélni. És békésen elintézni.

Szerintem az lenne a legjobb, ha megférnénk egymással különösebb nagy gond és a Te ellenmanővereid nélkül. Mert Téged is az agyam irányit. Ezért is gondoltam, hogy most nem szidlak, hanem megpróbálok kulturált hangnemben elbeszélgetni Veled. És valami értelmes kompromisszumra jutni.

Ajánlatom a következő: Te abbafejezed a torokfájásomat, én meg sokkal jobban vigyázok Rád, mint eddig. Elég fair ajánlatnak tűnik. Mert úgyis össze vagyunk kötve életünk végéig. Szépen kérlek, hogy férjünk meg egymással békében.

Kezet rá. -mosoly