A megelőző pár nap átgondolgatása, meg az, ami az este történt bennem, azt tekinthetjük valamiféle takarításnak az agyamban. Ccleaner. Kiváncsi voltam, hogy mit fogok álmodni. Az álom, mint egy mély töredezettségmentesítés és optimalizálás mint fog még feldobni, amivel dolog maradt, ami nem kell.

Egy álom, ami persze tematikájában még ugyanerről a témakörről szólt. A nem-tudsz-te-nem-ragaszkodni gyönyörű történetet kerekített, jelezve, hogy itt még van valami. Mert álmomban sokkal kevésbé voltam képes nem-ragaszkodni, mint ébren és a valóságban. Érdekes.

Aztán az első ciginél eszembe jutott, hogy milyen régen vetettem magamnak kártyát. Az egyik utolsó alkalom villant eszembe, a bizalomvesztéssel. És azt éreztem, hogy ma megint fel kellene tenni ugyanezt a kérdést a kártyának: mit tegyek, ha elvesztettem valakiben a bizalmamat? Az Orakel, az jó lesz erre.

Vagy az a kérdés, hogy miért történt ez?

Aztán rájöttem. Nem kell ide kártya. Nem tud olyanra válaszolni, ami nincs. A nem létező bizalmat nem lehet elveszteni. A hol fekete, hol fehér, a hol jó, hol rossz azt jelezte, hogy nincs bizalom. Nem is volt. Hogy lesz-e? Ki tudja? A bizalomnak születni kell valamiből.

És most eszembe jutott az a másik ember. Akivel kapcsolatban egyszercsak megszűnt a felemás érzés. És egyértelművé vált minden. Na az volt a pont, ahol kialakult a valódi bizalom egy embertársamban.