Érettségi bizonyitvány. Kemény fedeles. Még „arra” se jó, ha jól belegondolunk. De kell. Ahhoz, hogy ember valahová is továbblépjen ….

A Gyerek 24 éves. Amikor „rendes” iskolás korú volt, akkor két és fél év után kimaradt a gimnáziumból. Ebben része volt sok mindennek. Az egész már általános iskolában kezdődött.

Sose felejtem el az első osztály előtti szülői értekezletet. Elmondták, hogy ez az iskola arra is fel van készülve, hogy kiszűrje a diszlexiás gyerekeket és speciális segitséget nyújtson nekik …

Hát biztos fel volt …

Hatodikos volt a gyerekem, amikor rádöbbentem, hogy azért megy neki olyan katasztrófális eredménnyel néhány tárgy, mert nem tud olvasni hatékonyan. Vagy azzal kinlódik, hogy kisilabizálja a betűket, vagy megértené … ha tudna hatékonyan olvasni. De nem tudott. És akkor vettem észre, hogy keveri a betűket. Különös tekintettel a b és a d betűre …. Biztos előbb észrevehettem volna. De nem én vagyok a szakember. Más is észrevehette volna előbb. Sok szenvedéstől megkimélhette volna …

Akkor feladtam, hogy minden este mellé üljek és erőszakkal próbáljam a fejébe verni a dolgokat. Nem, nem vittem már akkor speciális képzésre. Biztos nagy hibát követtem el. De nem akartam tudatositani benne, hogy valamiért is csökkent képességű. Az apja mást sem csinált vele évek óta … lehülyézte állandóan …. Ezt sem értette volna meg.

Annyit tudtam, hogy valahogy meg kell tanulni olvasni. Mert a gyakorlás segit tán a legtöbbet. Próbáltam neki könyveket keresni, ami érdekelné, de persze az én izlésem már nem egyezett meg az övével …

Valahogy befejezte az általános iskolát. Aztán jött a gimnázium. Persze, hogy nem ment. Persze, hogy kimaradt. Matekból amúgy sem volt túl jó. De az olvasmányos tárgyak is ott voltak, a magyar, a történelem, és a többi …. Művészeti gimnáziumba járt, rajzot tanultak. Rajzolni szeretett. De valamiért azt is megutáltatták vele …

Aztán kimaradt. Két évig nem csinált semmit. Viszont egyszer a kezébe került egy könyv. És az annyira tetszett neki, hogy saját erejéből – a gyakorlás által megtanult olvasni. Isten áldja meg Robin Cook-ot. Mert az ő könyvein tanulta meg.

Aztán elvégzett két munkaügyi központ által támogatott tanfolyamot. Mind a kettő olyan, ami ad egy jó végzettséget. Csak nem munkát. Mert mindenhol gyakorlott munkaerőt keresnek ezekben a szakmákban … Neki meg épp a gyakorlat hiányzott. Kétszer tiz hónap alatt nem is lehet megszerezni …

Aztán jött a szociális segély. És közben belátta, hogy érettségi nélkül sehova tovább manapság.

Van nálunk egy olyan középiskola, ahová tandij fejében felveszik az ilyen „problémás” , túlkoros gyerekeket. Ott befejezte a hátralevő két évet.

És most jött haza az eredményhirdetésből. És letette elém az érettségi bizonyitványt. Matek kettes (örülök, hogy görbül), kémia közepes, történelem közepes, biológia dicséretes ötös. Magyar nyelv és irodalom ötös. Isten áldja Robin Cookot!!!!! Ha tudnám, mi a módja, összeszedném maradék angol tudásomat és irnék neki egy köszönő levelet!!!

Kemény papiros bizonyitvány. Amikor letette elém, sirtam az örömtől. Belülről még most is folynak a könnyeim. Mert azt mondta, hogy hallott egy szakmai iskoláról, talán itt a közelben és hogy fel kéne gyorsan hivni. Mondtam, hogy azért ne péntek este akarja már.