Ma délután pulykamájat sütök, fokhagymásan (még az is lehet, hogy hagyma is lesz benne, már mindjárt inkább resztelt máj, na majd meglátom, a vak is azt mondta), esetleg petrezselymes krumplival (ez még nem biztos, mert ha fokhagymás máj, akkor azt kizárólag kenyérrel szeretem, ha resztelt – az kevésbé gyere-be kaja, de nálam nem lehet tudni, majd kiderül -, ahhoz jöhet a krumpli is.)

Szóval kenyér kell. Ki is írtam már az este papírra a logisztikusomnak (egyszülöttem), nehogy arra hivatkozzék, hogy elfelejtette. Amúgy nem nagyon szokta, mert a barnát már ő is szereti, jobban, mint a fehéret, de ha sokmagos, az még jobban bejön nála. A májat már reggel kivette, hogy olvadjék.

Telefon a délelőtt folyamán. „Anya, megyek apával horgászni, valószínűleg csak este tudok kenyeret hozni.” „Kiírtam már reggel …” (Öt perc a kisbolt, nem több, agyvizem szintje kissé emelkedik, végigfut benne a költői – na majd kiderül, hogy az lesz-e, vagy sem, rúgja meg a macska … – kérdés: minek írom ki akkor, anyám borogass, illetve most anyád borogasson, mert mérges vagyok.) „Menj át előtte a kisboltba.” „Rengeteg dolgom van még előtte!” Közben emelkedik az ifjúság hangszíne, semmi gond, akkor én meg halkulok, szerintem úgy jobban fogja érteni. „Szerinted akkor én mivel eszem a májat …” A mondat végi kérdőjel már olyan halk, hogy szinte nem is hallatszik … „Akkor megyek a Pennybe, veszek tojást is, bocsi, elfelejtettem, hogy májat csinálsz, pedig én vettem ki.”

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 13 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
– a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
– a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
– mert elmentem tejért: 100 ft
– mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
– mert kétszer ötöst kaptam AZ iskolában: 1000 Ft
– mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft .
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
– mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
– AZ összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
– a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
– könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
– mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: 0Ft
– minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft
– az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

Akkor ma délután mégis lesz egy zacskó kenyér a számlánkon. Korrekt üzleti tranzakció. Részemről nulla forint. Részéről meg fizetve.

Virágom …