Nem is furcsa, hogy az a nő jött rá arra, amire. Hogy milyen nagy hibát vétettem én valamikor. Hiszen ő a múltamból született, generációkra visszamenőleges múltamból. Teljesen érthető, hogy a rádöbbenés az ő léte miatt és idején született meg bennem …

Az időt nem tudom visszaforgatni. De talán tudok valamit tenni a hiba kijavitására.

Legfeljebb az egyik tárhelyemre feltelepitek egy újabb WordPresst. Nem a szokásos design-nal. Ott majd leirom, amit kell. És leirhatom, amit tudok, amikre emlékszem. Sokkal könnyebb lesz. Biztos bensőségesebb lenne papirra vetni. Viszont vagy irok, vagy az olvashatóságra figyelek. Én meg inkább irni akarok. Illetve irnom kell.

Meg kell próbálnom valamit jóvátenni.

Most már kezd visszatérni belém a béke.

Ez csak egy kép valahonnan régről. Semmi konkrétat nem jelent.

Ez csak egy kép a képben a képben … és igy tovább.