Képzelt riport egy szubmissziv madárral

„Hogyan nézne ki az a riport, amire megkértelek, kedves barátaim nevében is? Fö témája : mit jelent számodra a BDSM, hogyan jutottál el hozzá? Mit tartasz benne olyan fontosnak, hogy másoknak is elmondd? Nálad még az is: mi motiválja a szédületes mennyiségü és igényes publikációidat? Magadról, konkrét párkapcsolatodról szigorúan csak annyit mondj el, amennyit Te akarsz. A média kegyetlensége, hogy egy korlát különben is van: egy normál betüs A4 oldal az engedélyezett méret.”

– Riporter: Kedves varnyu, mit jelent számodra a BDSM, hogyan jutottál el hozzá?

– varnyu: Már ezzel a kérdéssel megfogtál. Nem tudom, hogy hogyan is jutottam el hozzá. Noha közel másfél évet gondolkoztam rajta esténként, éjszakába nyúlóan, a netet bújva és törve az agyamat. Vannak persze halvány elképzeléseim, de ezek csak olyan gondolat – vagy méginkább érzésfelvillanások bennem. Sok helyen olvastam, hogy gyakran azok lesznek szubmisszivek és mazochisták, akik valamilyen bántalmazás áldozatai lettek gyermekkorukban, föként a szülök részéröl. Hát nálam ilyen nem volt. Teljesen normális szüleim voltak, szeretettel és nagy gondoskodással neveltek, mivel késön születtem és egyedüli gyerek voltam. Amit tudtak, azt megadtak nekem. Persze ésszerü határokon belül. Nem csüngtek rajtam majomszeretettel sem, amivel szintén sokat lehet rontani egy gyereken. Nem bántottak, soha nem verték el a fenekemet. Édesanyám adott nagynéha egy „taslit”, ha már muszály volt, de ez kb. 2-3 alkalmat jelentett kamaszkoromig. Szóval arra nem hivatkozhatok, hogy gyerekkorban rendszert csináltak abból, hogy véresre verték a fenekemet büntetésül.

Apropó, büntetés. Ez is megér egy kört az emlékezés körhintáján. Mivel a büntetés szükséglet a szubmisszivitás egyik fontos része, szerintem. Ki kell, hogy ábránditsalak, túl jó és átlagos gyerek voltam ahhoz, hogy rendszeresen büntettek volna. Söt, nem is büntettek. Mert általában nem volt miért. Egy kivételre emlékszem, amikor kb. 6 éves koromban valami rosszat csináltam, és apám büntetésül egy órára sarokba állitott. Ezen annyira mérges lettem – emlékszem az érzésre – hogy egy óra elteltével, amikor közölte, hogy oké, letelt a büntetés, kijöhetek a sarokból, azt mondtam, hogy jó nekem itt és nem megyek. Többszöri kérés után apám látta, hogy itt ö már nem boldogul, ezért szólt anyámnak, hogy ugyan legyen már olyan diplomatikus, és szedjen ki valahogy abból a kurva sarokból. Anyám próbált a lelkemre beszélni, de olyan mérges voltam, hogy neki sem fogadtam szót, és csak jóval késöbb – talán nagyapám hivására – hagytam fel a duzzogással. Szóval ez az eset se lehet magyarázat, mert itt épp a dominanciámat éltem ki, olyannyira, hogy többet senki sem próbálkozott engem semmilyen indokkal sarokba állitani, mert attól tartottak, hogy képes leszek egész nap ott állni 😉

Jóval késöbb, kamaszkoromban, amikor minden fruska belezúg az éppen soros szépfiú szinészbe, én is „szerelmes” lettem, de ez nekem évekig tartott. És a többiekkel ellentétben én nem egy fiatal és a szokvány értelemben vett szivtipró pasiba lettem szerelmes, hanem egy olyan szinészbe, aki nálam 38 évvel volt idösebb, tehát jócskán apa-komplexusnak volt tekinthetö. Éjszakánként róla álmodoztam, történeteket találtam ki, amiben ketten voltunk a föszereplök, én a kamasz lány, ö az idösebb, tapasztalt és szexuálisan igen vonzó férfi, és a történetek nagy része valahogy mindig úgy alakult ki, hogy – bár vonzódtam hozzá – de az elsö alkalommal mindig eröszakkal tett magáévá.

Szerintem itt indulhatott bennem valami, ami végül is a BDSM-hez vezetett. Izgató volt arról képzelegni, hogy fizikai erejénél fogva hatalmában tart, szelid eröszakkal tesz az asszonyává. Persze a történeteknek mindig az lett a vége, hogy ásó-kapa-nagyharang, boldogan éltünk, amig meg nem haltunk.

Közben felnöttem, de ezek a képzelt esti-éjszakai történetek csak körülbelül 20 éves koromban értek véget. Igy utólag úgy értelmezem, hogy vágytam valami megélhetö, megérezhetö fizikai és szellemi eröre a férfi részéröl. A valóságban is ilyen társat képzeltem magamnak. Egy erös férfit – nemcsak fizikai értelemben – aki segit, óv, támaszt jelent számomra az életben.

Aztán jött egy valódi kapcsolat. Ami minden volt, csak nem ilyen. Ott nekem kellett erösnek, határozottnak lenni, bár a férjem szeretett (volna) azzal kérkedni, hogy ö az úr a házban, de ez a valóságban nem igy volt. Nem úr volt, hanem uraskodni akart rajtam. Nem domináns volt, hanem egy kisstilü zsarnok. Évekig engedtem a zsarnokságának, mert a gyerekemmel zsarolt, de egyszer elegem lett. Végül is elváltunk.

Muszály pár szót szólnom a vele való szexuális életemröl, mert az évtizedekre meghatározó volt. Nem élveztem. Nem igazán volt vele orgazmusom. És épp ezt rótta fel hibámul, hogy nem vagyok képes hüvelyi orgazmusra. Azt mondta, hogy ö még minden nöjét – jócskán volt neki – ki tudta hüvelyen keresztül elégiteni. Hát engem nem tudott. És a végén megkaptam, hogy én vagyok a hibás, én vagyok a frigid, és ne gondoljam, hogyha ö a karomat simogatja – az erogén zónám volt – az szexuális élvezetet kelt benne … Mostmár azt mondom, hogy egy bunkó paraszt volt. De akkor hosszú idöre kiölte belölem a nöt. Értéktelennek éreztem magam nöként. Amikor igen ritkán maszturbáltam, az meg olyan visszataszitó dolognak tünt utána, tele voltam lelkiismeretfurdalással. És az értéktelenség érzése csak erösödött bennem, mert rájöttem, hogy képes vagyok én orgazmusra, de nem úgy, ahogy azt ö szerette volna. Két perc eröteljes csikló dörzsölés az aktus elején nagyon kevés nöt tud lázba hozni, mert inkább akkor még kellemetlen, mint izgató.

A második partneremmel sokkal több szerencsém volt ilyen téren. Igényes volt a szexben, sokat olvasott arról, hogyan lehet egy nönek örömet okozni. Ö szeretett néha szerepjátékokat játszani, az ágyban sokszor játszottuk, hogy ö egy zsoldos, aki megeröszakolja az elfogott nöt. Persze nem volt az eröszak, még megjátszott sem, de itt már elökerült valami szado-mazo szerepjáték az életemben. Élveztem a játék gondolatát. Viszont a hétköznapi életben nem domináns volt, hanem kifejezetten submissziv, söt én lelki mazochistának gondolom, aki a dominanciám legrosszabb részét hozta ki belölem …

A harmadik partneremnél én vetettem fel elöször, hogy élvezném, ha lefogná a kezemet. Egyszer, egy találkozás elött megbeszéltük, hogy szeretne megkötözni. Én vadul készültem, egy régi lepedöböl csikokat csináltam … arról is beszéltünk, hogy én meg azt szeretném kipróbálni, hogy milyen az, amikor egy férfi úgy szolgál engem, hogy letérdel elém és a nyelvével próbál kielégiteni, úgy, hogy én ezt parancsolom neki. A találkozást megelözö beszélgetésekben igen erösen hajlott rá, hogy mindezeket kipróbáljuk …. aztán, amikor eljött a „nagy nap”, semmi ilyen nem történt …. szokásos misszionárius póz, szó sem esett se kötélröl, se parancsra történö nyalásról … reményteljes switch lényem itt kapta a végsö torpedót. Szóval ez is csak csalódás volt a köbön …

Mindeközben eltelt az élet … Három, a legkevésbé domináns férfi mellett leéltem az életem nagyobbik részét. Dolgoztam – nem vezetöként, beosztottként – de olyan munkát, ami nap mint nap domináns döntéseket igényelt tölem. Apám elvesztése után az addig erös anyám összeroppant, soha nem talált vissza a régi önmagához, ténylegesen is én lettem a családfö. És szép lassan belefáradtam. Elfásultam. nem éreztem már nönek magam, csak egy gépnek, egy robotnak, egy nem nélküli – szinte aszexuális semleges nemü valakinek … Nem jó érzés. Soha nem találtam meg azt az erös férfit, egyik kapcsolatomban sem, akiröl a kamaszkori álmaim szóltak … És már feladtam a keresést.

Szabadidömben cseteltem. Egy kis cseten. Ahol általában nálam jóval fiatalabbak voltak. Két évig ök voltak számomra a társaság, akik szóltak hozzám egy-egy jó szót. Egy éjjel beregisztrált egy uj tag, egy férfi. Nem sokat beszélgettünk, mert már késö volt. De valamiért másnap vártam, hátha feljön a csetre. És amikor jött, egy óra alatt olyan dolgokat „szedett” ki belölem – magánéleti információkat – amiket még soha senkinek a neten nem meséltem el … valahogy úgy tudott kérdezni, hogy nem voltam képes nem válaszolni. Azt sem tudtam megtenni, hogy valahogy viccesen elüssem a kérdést. Pár hét telt el és éreztem, hogy szerelmes vagyok ebbe az emberbe. Noha még csak fotókat láttam róla. De a netes beszélgetéseken keresztül is átsütött a személyisége ereje. Rövidesen a szexre is ráterelödött a téma. Amikor felmerült, hogy eljönne meglátogatni, felajánlotta, hogy hozhat dvd-n valami pornó-féle filmet is. Ekkor kérdezte meg, hogy valami light-os szadomazo jó lenne-e, mert ö erre gondolt …

Találkoztunk, összejöttünk. Néhány személyes találkozás után össze is költöztünk. A szexben nem volt még BDSM, de azt az elsö pillanattól éreztem, hogy ö nem az a gyenge férfi, akikkel eddig éltem. Kb. 2 hónap együttélés után emailban küldött nekem egy egy blog bejegyzést, amiben egy szubmissziv-mazochista nö irt a megaláztatásáról. Elolvastam és nem értettem, hogy miért küldte …. vagy csak az elején nem akartam érteni … azóta sem tudom. Azt mondta, hogy azért, mert kiváncsi a véleményemre. Elmondtam neki, hogy szerintem az ilyan nö nem normális, de mindenkinek szive joga hülyeségeket csinálni. Abban a cikkben szerepelt a BDSM szó. Kérdezte, hogy tudom-e, mit jelent. Nem tudtam. De érdekelt és elkezdtem a netet túrni. Sok mindent találtam. Szerencsére Jeromos oldalára sodort elöször a szél és a Google …. Aztán pár nap múlva megkérdezte, hogy kideritettem-e már, mit jelent a 4 betü. Elmondtam, amit találtam. Nem esett erröl szó aztán külön köztünk. De valahogy átalakult a kapcsolatunk, kis lépésekben. Mind az ágyban, mind a hétköznapi életben.

Nem sokkal késöbb, egy szeretkezés után magához húzott és csak annyit mondott: te sub …

Azonban a változás, ami a szexualitásomban – majd a hétköznapi életemben is – megindult, kellöképpen felkavart – minden élvezete ellenére. Ezért próbáltam a netröl minél több hasznos információt begyüjteni a BDSM-röl. Magamnak gyüjtöttem ezeket, html oldalak formájában, a gépen. Aztán feltettem egy tárhelyre, mert ott mégis jobban olvasható … és egy idö után azt vettem észre, hogy ez egy elektronikus könyvnek is tekinthetö. Igy született meg a E-book gondolata. Sok jó BDSM témájú oldalt találtam, de mind szétforgácsolva, egy idö után nem fejlesztve, elhagyottan. Fórumokon meg évek óta sokan tervezgették, hogy milyen jó is lenne egy gyüjtemény magyar nyelven a BDSM-röl … de ez mindig megmaradt a tervezgetés szintjén.

Sose gondoltam, hogy az elsök között leszek, aki ezt megcsinálja …

Hát ennyi az én képzelt riportom. Ahol felvállaltam a kérdezö és a válaszadó szerepét is. Nem tudom, hogy aránylik ennek a mennyisége egy szokvány A4-es oldalhoz 😉 Tartok töle, hogy több lett. Bár … ha viszonylag kis betükkel szednék … 😀 😀

Amúgy ez kb. csak a tizede annak, amit élö szóban el tudnék mesélni 😉

Kiváncsi vagyok, hogyha valaki a Drágával akarna erröl a témáról riportot csinálni, vajon hány mondatot tudna belöle harapófogóval kihúzni. Én kb. háromra taksálom 😀 És abból az elsö, meg az utolsó a köszönés lenne. A középsö meg az, hogy megkinálhatja-e a riportert egy kávéval 😀