A világ mindig kerek.
De van, mikor még annál is kerekebb.
Mint például most is.
Nem kell hozzá más, mint hogy a szivemet elöntse a legtisztább szeretet, – amit ember érezni tud, – egy olyan valaki iránt, akit a valóságban sose láttam és valószínűleg nem is fogok.
Furcsa az Élet

[0:36:52] : jaja
[0:38:44] Mókuska: béna skype…. : D
[0:38:57] Mókuska: elvileg tölt egyik medenke
[0:39:15] : majd ideér reggelre :d
[0:39:37] Mókuska: ….. grrr
[0:42:03] Mókuska: na most hátha…….
[0:42:55] : hát…
[0:43:22] Mókuska: (swear)
[0:43:35] : xdxd
[0:44:25] : méretezd le 10×10 pixelesre, hátha az nem fogja megterhelni a skype-ot :d:D
[0:44:38] Mókuska: :D:D:D
[0:44:58] : egy bolhafaxával táncsak elbir :d:D

Erről a blogról senki nem tud. Csak én. Meg még valaki, aki feltételezte és remélte, hogy egyszer újra lesz.
Mert ismer engem.
Vajon kiről mondhatom még ezt el ezen a világon???