Végül is nem főztem semmit. Ettem, amit találtam. Az se volt valami sok. Délelőtt egy körtét, aztán kora délután egy zsömit két darab ruszlival. Ennyi. Később meg egy kis darab görögdinnyét. Elég is volt. Csak azért ettem, mert kell néha enni. Egyáltalán nem voltam éhes egész nap.

Most este kibontottam a szatyrot, amit hoztak … Kiderült, hogy épp a felét teljesen feleslegesen hozták el. Mert már le volt diktálva … utolsó nap, mikor melóztam. Nem véletlen rakom az asztalomom két teljesen különböző kupacba az ügyeket. Ezer éve így csinálom. Ahogy ülök, az asztal jobb felső sarkán vannak azok, amit már lediktáltam. És rajta vannak a diktafonon. Az asztal bal felő sarkán, jó távol a másiktól azok vannak, amik még munkára várnak. Na most ők összefogták az egészet és berakták egy szatyorba …

Mi lett volna, ha valakinek eszébe jut, hogy megnézze a diktafonom, hogy van-e rajta valami és felküldje a szerverre??? Már régen le lenne írva.

Vagy ne várjak el lehetetlenséget? Vagy ne várjam el azt se, hogy azért hívjanak fel, hogy mi a különbség a két kupac között? Nem mintha nem tudnák, ha bárki is odafigyelne, amikor lehoz nekem valamit, ami még munkára vár. Mert akkor mindenkinek szólok, hogy a bal oldali kupacra tegye …

Lehetetlenséget kérnék, azt hiszem …

Eszembe jutott közben a kerítés …

Apropó .. két napja reptettem. Most már teljesen véglegesen. Nem szeretem a fölöslegesen képzelgőket. Az ember álmodozhat néha, de ne képzelegjen. Az nem egészséges.

Erről is a kerítés jut az eszembe …