Késett a hétfő, vagy mi a frász van?
Jaja … mert a hangulatom reggel óta olyan, mintha egy, az átlagosabbnál is elbaszottabb hétfő lenne -wehe
Melóba indulás előtt kinn ültünk a gyerekkel az erkélyen cigizni. Ő is látta rajtam
– Mi van, anya?
– -von (de már akkor magamban bőgtem … )
– Naaa … ?
– Á, csak most a szar is keserű, kisjányom.
Amúgy tegnap este ő is felbaszta az agyam … Nem szeretem, ha kölköm olyanban kritizál, amihez jottányi köze nincs. A végén azt mondtam neki, hogy „Na most gyerekem állj a tükör elé és ezt mondd el magadnak is.” Aztán közöltem vele, hogy itt és most be lehet fejezni.
Le is feküdtem éjfélkor az este. Minek rontsam fenn a kedvemet meg a levegőt tovább a neten … De előtte az utolsó ciginél valami eszembe jutott. Az, hogy ma délután muszáj lesz felhivnom valakit. – Mert sokszor volt már ő az utolsó mentsváram … – Akivel hónapok óta nem beszéltem. És ami a rosszabb, még a hálón sem futottam össze. Mert se melója, se netje nem volt. Még wapja sem … Van kis hasonlóság köztünk. Élete központjában Isten iránti hite áll. De közvetlenül melette a gyereke iránti, minden áldozatot megérő feltétlen szeretete. Ebben a kettőben mindig maximálisan megértettük egymást. Meg hát persze sok másban is.
A Baby … nagyon hiányzott tegnap este … -szomi Amúgy érdekes … mert a sok hónap alatt senkinek nem beszéltem arról, hogy mennyire hiányzik …
Hónapok óta nem mentem fel. Nem is tudom, hogy ma délelőtt miért … Nem egész 20 perc telt el. És ott volt a Baby. Van meló, van net. Végre. És ott káromkodott, hogy az oldalán szinte semmi nem megy. Úgyis el akartam már neki mondani, hogy a tárhelyen változtattam main passwordöt. És hogy nemrég felmentem a cpanelbe egy fenti profi virus scant végig futtatni. És hogy a könyvtárában a chatben talált egy iframe virust. Amit persze kinyirattam vele. Na most már majd megcsinálja.
Jaj de régen tudtuk már elsütni a kedvenc közös viccünket …
én: – Mondtam én már neked ma, hogy imádlak, Baby? -hum
Gabor: – Ma még nem -D
én: – Akkor most mondom: imádlak, Baby -fet