Tegnap, ahelyett hogy idegesítettem volna magam mindenen, – na jah, én se vagyok állandóan mazochista … különben is megtették helyettem éppen tegnap mások – szép régi karácsonyi képeket és idézeteket, verseket keresgéltem. Hogy hátha.

Hát igen. Rám is hatott az általuk sugárzott bűvös-bájos karácsonyi hangulat, a melegség, a béke, a szeretet. Boldogabb lettem tőle.

Aztán, amikor már elegem lett ebből a nagy-nagy boldogságból, melegségből, egymást körbenölelő szeretetból – igen, kérem, néha még a jóból is megárt a sok – elővettem a legkedvesebb karácsonyi versemet. És elolvastam.

És a rohadék cinikus agyamban újra helyére került minden. Mert rájöttem, immár sokadszor, hogy minden csillogás, melegség, szeretet ellenéra az ember Karácsonykor is (csak) ember.

Fogadjátok az ünnepi készülődés lázában szeretettel -mosoly

—————-

Heltai Jenő: Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a kará.csonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

A szeretet nagy ünnepén…
Tovább miért is fűzzem én?
Mikor az angyal szárnya lebben,
Sok-sok minden van a szivekben,
Irigység, méreg, epe mennyi!
Csak szeretet nincs egy szemernyi.
De mindegy! Minden csupa pompa,
Csillog, ragyog a karácsonyfa,
Telizsúfolva minden ág,
Lóg rajta sok cifraság,
Hány ember sóhajt most nagyot:
„Bár X. Y. lógna ott
A karácsonyi dísz helyén… ”
A szeretet nagy ünnepén.

-mosoly