Nem tartok meg két blogot. Kezelhetetlen. És sok félreértésre ad okot. És kezelhetetlen 😈 .

Van pár dolog, ami nekem fontos, azt most megint másolhatom … tényleg már a nem létező tököm is tele van.

---

Egyetlenem 

2009-07-12 01:49 vasárnap

Szeretlek. Olyan jó, hogy mellettem vagy. Ma is Te tudtál egyedül csak túljuttatni azon, hogy "elvesztettem" a blogom. Azt mondtad este, hogy azt a blogot úgyis Neked irtam, a Tiéd, tehát Neked van jogod bosszankodni amiatt, hogy "elveszett".

Amúgy, ha egy csöpp eszem lett volna, épp tegnap, illetve már tegnapelőtt magam zárom le. Olyanokról irtam, ami tényleg egy végső lezárása volt egy dolognak az életemben. Kiirtam magamból, vége. És jól tettem, mert nem kinoztak már a rémálmok. És nem is fognak többé.

Te vagy nekem a minden. Életem szerelme, az Egyetlenem. Uram, Szerelmem. Azt hiszem, nincs olyan, amit nem tennék meg Neked, Érted …

Minden, ami abban a blogban csakis Rólad szólt, az úgyis megtalálható egy másik blogomban. És ott nincsenek humoros képek, viccek, nincsenek harapós fogsorú madarak, csak Te vagy. Csak Rólad szól benne minden.

---

Mindörökre

Mint a selyem vagy a bársony….
olyan a bőröd, férfi létedre.
…simogatlak és élvezem…
élvezlek….
mindörökre.
Törött szemeim fényét
még mindig felcsillantod,
…fiatal eröd még
szikrát gyujt bennem.
Ugyan meddig még?
…remélem, amig élek,
mindörökre.
Vajh mennyi van nekem hátra,
évek, napok vagy percek?
de amig a lélegzetem futja,
addig szeretlek.

(én)

---

Úgy irnék még …

2009-07-12 03:46 vasárnap

Én, akinek máskor "szómenése" szokott lenni, most nem tudok irni. Valamiért nem jönnek a szavak. Csak tekergőznek az agyamban a gondolatok, de nem állnak össze … .

Irtál nekem valamit az este, Drága, ami nagyon meghatott. Meghatott … jaj, de hülye szó ez most ide. Nem meghatott, hanem ahogy olvastam itt kinn, folytak a könnyeim. Ezt irtad:

"Nem vesztettél Drága . Nyertél ( új blog , tapasztalat stb. ) . Fel a fejjel Szerelmem !"

Visszaemlékszem, amikor még csak cseteltünk. Te is, meg én is sokkal jobban ki tudtuk fejezni az érzelmeinket irásban. Talán túlontúl szemérmesek vagyunk? Egyszer Rólad irtam, hogy nem vagy a szavak embere. Azt hiszem, hogy szóban én sem. Mert néha olyan, de olyan sok mindent szeretnék Neked elmondani, és a végén mindig csak annyi marad belőle, hogy "szeretlek". Valamiért blogban, versben sokkal könnyebb az érzéseimről beszélni.

Amúgy néha attól tartok, hogy kinevetnek érte … egy vén, na jó, nem vén, de középkorú nő, aki szerelmes verseket irogat…. Nem nevetséges ez? És ha az? És ha annak tartja valaki? Fütyülök rá.

Van egy vers … ha a világirodalomban kell példát keresnem rá, hogy mit érzek Irántad a kezdetek óta változatlanul, akkor ez az, ami a legjobban kifejezi. Mégcsak ismerkedtünk a wapon, de ez a vers már akkor is érvényes volt az érzéseimre …

---

LXXV.

Az vagy nekem, mint
testnek a kenyér
S tavaszi zápor
füszere a földnek;

Lelkem miattad örök
harcban él,
Mint fösvény, kit
pénze gondja öl meg;

Csupa fény és
boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idö ellop,
eltemet;

Csak az enyém légy,
néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ
lássa kincsemet;

Arcod varázsa
csordultig betölt
S egy pillantásodért is
sorvadok;

Nincs más, nem is
akarok más gyönyört.
Csak amit töled
kaptam s még kaphatok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mégis szomjazom.

(Shakespeare: LXXV. szonett)

---

Hitetlenségem miatt már a porban csúszkálok.

Istenem, emelj magadhoz.

---

Ha az embernek nincs elég humorérzéke, kevesebb a várható élettartama.

(én)

Asszem, kibaszok mindenkivel és kurva sokáig fogok élni.