Egyszer már kikelt a bábból. De akkor olyan kis semmiség, gyengécske fehér lepke volt, kicsinyke. Nem sokáig tartott a röpte.

Nem gondolta, nem remélte, hogy lesz még egy lehetősége. Kétfázisú lepke. Csak most nem kis aprócska fehér.
Hanem hatalmas és fekete. Koromsötét. Mint az éjszaka, amit úgy imád.
Esetleg néha pár szines folt rajta. Csak hogy még csábítóbb legyen. De az sem biztos, hogy kell.