Ültem abban a kis szobában és a csempéket néztem. Most azt az egyet, ami a többihez képest fordítva van. (No mi van? Már néha meg mered fordítani a képet? Ez is haladás.) És láttam rajta egy teknőst. Olyan testhelyzetben, mint aki épp sprintelni készül -lol

Aztán megnéztem egy másikat. Nem a szokásosat, hanem egy mélyebben levőt. És láttam valami kifejezetten jól körülhatárolt dolgot. Ami akkora pszichés „sokkot” okozott, hogy először csak azt tudtam magamban mondani: Ez … ez egy valami.

A valami egy kivágott, valódi szív volt. Rajta a jól látható erekkel.

Persze a sprintelni készülő teknős is én vagyok. (Kiváncsi vagyok, hogy képes leszel-e megfutni a távot …) És a kivágott, még majdnem lüktető szív is az enyém.

Most már csak az a kérdés, hogy ki volt a hentes? -atyam

Áldott projekció -mosoly