egy nő a pixin: Ezeket te magadnak írod?
másik nő a pixin: Miért, te kinek írod a blogjaid?😊

Kinek irjuk?

Nem az érdekel, hogy a pixin ki kinek, mert nyilvánvaló, hogy ott mindenki a köznek ir.
Amióta megvan ez a blog, az elején még egy-egy posztot bemásoltam oda is. De elég gyorsan leszoktam róla. Mert tényleg magamnak irok. Ha valaki errejár, olvashatja, szólhat hozzá, nem probléma. De a témaválasztásaim egyre inkább lecsökkentik az olvasók számát. Mert kinek érdekes, hogy hány posztot dolgoztam már át és mennyi van még hátha? Mindössze csak nekem.

Kinek az izlése, kinek a szórakozása ez a blog? A magamé. Régen is igy volt, miután áttértem a saját tárhely és a wordpress kombinációjára. Persze annak nagyon örültem, ha a Kölyök olvasta. Mindig figyeltem, van-e monornet a pluginban.

Ma megint volt egy … Vajon ki lehet?
Időnként valami reménytől hajtva felteszem a skype-ot, aztán meg letörlöm. Most épp fenn van. De úgy tűnik, hogy hiába, mert ha felmegyek, csak a saját korábbi irásomat látom.

Evvan.

Ma reggel jutott eszembe, hogy lényegében darabokra hullik az életem. Igy is fel lehet fogni. Ha igy fogom fel, akkor pedig újra össze kéne rakni tán. Képes leszek rá? Vajon akarom még összerakni?

Átlagban minden este két poloska jön be. Szeretek minden állatot, de jobb, ha ők kinnmaradnak a természetben. Mert nem szórakoztató, mikor körpályának nézik a fejem és zümmögnek körülötte.

Kivételesen fázom. Mindjárt visszafekszek. Melegedni.

Felmentem a szolgáltatóhoz és felmondtam pár dolgot. Azonnalira. Azaz 48 órán belül törölve lesznek.

Tényleg jön a hidegfront. Széllel és esővel. Mert ami fájhat rajtam, az most mind jelez.

Na megyek és meglátogatom az ágyat.