Kivánlak
Kivánlak
Kivánlak, valami ösi,
archaikus tüzzel,
mintha nem is homo sapiens,
hanem még neandervölgyi lennék.
Nincs kontrollom felette,
bár szeretném, hogy lenne,
de nincs.
Nem is ember vagyok már
ezzel az eszement vággyal,
acsargó ösállattá váltam,
a civilázáció minden máza
lekopott rólam.
ösállat vagyok, a régi tüz
minden villámával.
Birtoklásodnak vágya
a csontomba ivódott,
a féltékenységre már
nincs szó, csak indulat.
Az ölni akarás indulata.
Állattá váltam,
ösztönlénnyé,
ki öl, ha az övéit
fenyegetve érzi.
Ölni tudnék érted …
És mindezt Te tetted.
Te változtattál
acsargó állattá,
aki saját indulatai rabja.
Mert csak Érted lettem azzá.
Hát ne nevess rajtam, kérlek …
… és holnap majd mindebböl
kimondva
csak egyetlen szó lesz,
mert szemérmem gúzsba köt,
csak egy szó:
szeretlek.