valamikor megfordultak bennem a dolgok. erre akkor döbbentem rá, amikor ma este pakolásztam a könyvjelzők között, hogy mi kell és mi nem és belenéztem az időgépbe

és láttam azokat a régi estéket magam előtt. éreztem az örömet, az izgalmat, a nyüzsgést. ami most nincs.
néha szomorúak az estéim. üresnek tűnnek

régen mindig a reggelek voltak a rosszabbak. most nem. hanem az éjszakák

hiányzik valaki belőlük. ha tagadom, ha sem, akkor is nagyon hiányzik. nem úgy általában valaki, hanem egy konkrét személy

Miért sírsz, Varnyu?
mert fáj a hiánya