JajgaDom nem tudta megsimogatni az aranyszemű kisbundást, aki festőileg elomolva kínálta fel a hasát némi gyengéd kedveskedésre. A konyha padlóján, hanyatt.

– Nem tudok lehajolni, mert olyan érzésem van, mintha egy óriási egér lenne a hasamban … – nézett kifejezetten szemrehányóan Nyögdicsére JajgaDom. – Te azt mondtad, hogy nem szeretsz főzni …
– Nem is – válaszolta nyugodtan és az igazak tiszta lelkével Nyögdicse. – Én csak enni szeretek.

Egy napig fokhagymás, sós, mustáros pácban pihenő sertéslapocka, négy órás konfitálási procedúrának alávetve, zöldséges-tojásos, kínai jellegű rizskörettel, friss, hagymás paradicsomsalátával. Majd néhány mézespuszedli, megbolondítva baracklekvárral és leöblítve egy bögre tejjel.

Miközben JajgaDom és Nyögdicse egymásnak lelki támaszt nyújtva próbáltak levegőt venni, az aranyszínű kisbundás sértődötten elvonult. Valószínűleg mérgében az ágyra.

JajgaDom és Nyögdicse most azon gondolkoznak, hová fognak ők visszavonulni … Talán az aranyszemű kisbundással lehet valami konszenzusra jutni …