2011/4/13 varnyu
Kedves …!

A Rebeka név jelentését korábban sose néztem még meg, csak kb. 5 nappal ezelőtt. Jót is derültem rajta.

Igen, ha kérdezik, hogy milyen volt a gyerekkorom, én is csak azt tudom mondani róla, hogy boldog volt. Az biztos, hogy volt némi korlátozás benne, egy betegségem miatt. Sokáig csak nézhetem, amig a többi gyerek szaladgál, körjátékot játszik, vagy éppen sergőzik …. Sajnos ezt a korlátozottságot eléggé megszenvedtem, mert kimaradtam az összes iskolai, szünetbeli játékból … És magányos is maradtam ezek miatt.

Más jellegű korlátozottságra nem emlékszem (szerintem ez épp elég volt egy gyerek életében!!!). Szerettem tanulni, jól is tanultam, szófogadó gyerek voltam, bár néha kissé nyakas 🙂 Konkrét emlékem kb. 7 éves koromból, hogy egyszer apám valamiért megharagudott – nem emlékszem, hogy mi volt, de nagyon igazságtalannak érezhettem – és egy órára sarokba állitott. Én beálltam, de olyan dühös voltam az igazságtalan büntetés miatt, hogy az egy óra elteltével nem voltam hajlandó kijönni onnan. Mondtam, hogy szeretek ott állni és jó nekem ott. Végül már többen is könyörögtek, hogy jöjjek ki onnan, mire hajlandó voltam rá 🙂

Hát igen .. a családi ügyek vitele … ha őszintén belegondolok, mindig azt éreztem, hogy akkor van az a legjobban megcsinálva, ha én csinálom :-))))) De az is biztos, hogy egyik párom sem nagyon hadakozott értük. Úgyhogy nincs mit egyiküknem sem a szemére vetnem 🙂 Ezekhez a játszmákhoz kellettem én és ők is.

Na, ezek után még kevésbé tudom megfogalmazni, hogy mit is jelent az a bizonyos “erős férfi”. Mert leginkább én nem adtam módot szegény férjeimnek arra, hogy felettem kissé dominánsak legyenek… Erős férfi? Még az is lehet, hogy valami apa-kép … idealizált. Mert a szüleim közül gyerekkoromban számomra az édesanyám tűnt dominánsabbnak. Ő ezt nyiltan fel is vállalta.

Igen, leginkább az érzelmi támogatás hiányzott. A dolgok közös megbeszélése. A döntések közös vállalása. Mert ezt hiányként éltem meg. És most már azt sem tudom, hogy esett volna nekem, ha nem igy lett volna …

Képek. Ezen sokat gondolkoztam …. Az első: fekszem egy ágyon. A kezem a fejem fölött, a csuklómon bilincs. Lábaim térdben behajlitva, talpam az ágyon, lában széttárva, látszik az ölem “premier planban”. A másik: fekszem vagy ülök… és egy férfikéz tartja az arcom, másik kezének egy ujja a számban.

Igen… az sose vonzott, hogy egy képen szebbnek vagy fiatalabbnak, csinosabbnak látsszak, mint a való életben. Legyek olyan, amilyennek a tükörben látom magam. Mert az vagyok én

Szép éjszakát

rebecaa