Csak pár soros információ, egy üzenetről, amit mondtam neki.
De mindkettőnkben ugyanaz a kérdés merült fel -mosoly

Édes Istenem, köszönöm Neked ezeket a perceket, órákat, amikor ugyanazon a húron rezdül az agyunk, köszönöm a nevetéseket, köszönöm, hogy van egy ember valahol a világban, akivel időnként egymás „agyában” vagyunk -mosoly

Mi lesz, ha egyszer tényleg eltűnik? Ha véglgesen elveszik a gondolataim másik fele?
Valamivel majd biztos megpróbálom kitölteni az űrt, a szivemben, a lelkemben, az agyamban.
De akkor lesz csak igazán jaj nekem …

Ma este Bolerót fogok nézni. Tizenhat perc, ami elmesél nekem mindent.

Volt még valami, amit el kellett rendeznem a blogomon. Kitörölni a szokvány kategória widgetet. És csinálni egy másikat. Mindössze EGY linkkel -mosoly