Majdnem válaszoltam helyette.

Rezgett a léc. De aztán gondolkoztam. És számoltam. Számoltam tízig, húszig, tovább is. Mindaddig, amíg meg nem értettem, hogy felnőtt ember. Tiszteljem meg azzal, hogy ne akarjak a szószólója (minden lében kanál kotnyeleskedője) lenni. El tudja dönteni, hogy mit fog válaszolni. És azt is, hogy egyáltalán akarja-e ezt megtenni.