Ő: Ne sajnálj, remekül szórakoztam, régen olvastam már Garfieldot.
én: Akkor örülök, hogy kellemes perceket szerezhettem Neked, Szivem. Melegiti a lelkem. (Akaratomon kivül, a macska rugdossa meg … )
Ő: Ugye, kedves?
én: Teljesen megtisztelve érzem magam. Mondhatnám azt is, hogy meg vagyok illetődve. (Ó, hogy … a plafonom …)
Ő: Többet is kibírt az már.
én: Igen, igazad van, Szivem.
Ő: Vannak dolgok, amik nem változnak.
én: (Vajon akkor mi lenne, ha Tőle is megkérdezném egyszer, mint a legtöbbtől, hogy elég rugalmas-e … Túlzás lenne? Hmmm … Nos, majd legközelebb … )
én: -mosoly
Ő: -mosoly

Vajon tudta-e, hogy közben mindvégig repülni tanultam? Szerintem nem. Amikor a plafonom épségéért aggódok, általában másfajta zenét hallgatok. -mosoly

Itt is tudom már élvezni. Mint régen. Bár itt szükséges a varázsszó ismerete, hogy ablak nyíljon a hangokra. -mosoly