olvastam most egy blogot, kommenteltem is oda, arról jutott eszembe a következő gondolat.

a bennünk lévő szubmisszivitás miatt soha ne tegyünk meg olyan dolgokat, amit Emberként nem tennénk meg.

hiába vagyunk lelkünk mélyén szubmisszívek, semmi valódi örömünk nem lesz benne.
akkor meg minek csináljuk … a humanitásunk láthatja a kárát.

azt meg emiatt igen nagy luxus elveszíteni.

a szubmisszivitás nem olyan, ami miatt ki kell fordulnunk önmagunkból. nem veszíthetjük el az emberségünket, magunk és mások tiszteletét. főleg a magunkét.

magamra vonatkoztatva: nem engedhetem, hogy a szubmisszivitás befolyásolja a vérszerinti családom életét és kapcsolatunkat. és nem játszhatok dominát senki kedvéért.