A fiatalok semmit sem vesznek annyira zokon, mint amikor az idősebbek tanácsot akarnak adni nekik.
Agatha Christie

Ebből eredetileg irni akartam egy kurva keserű posztot. Amiben azt domboritottam volna ki, hogy kurvára nem mindegy, hogy a mondás melyik végén áll az ember, akármilyen nagy igazság is. Magyarán, hogy fiatal vagy öreg.

De aztán jött az, hogy „az élet nem szép” (tudja a faszom, hogy pontosan igy iródott-e … meg nem nézem, mert első olvasatra úgy felbaszta az agyam, hogy nagykéssel mentem az irójának … mégegyszer fel nem bosszantom magam rajta, az száz …)

Hát nem irok semmi keserűséget. Mert koromnál fogva a mondás mindkét végének birtokában vagyok. Adhatok már tanácsot a fiatalabbaknak (nem nagyon szoktam, mert a tanácsadással vigyázni kell, a kibicnek semmi sem drága), de meghallgathatom a nálamnál idősebbek tanácsait is. Úgyhogy én csak fogjam be a pofám és ne panaszkodjak -wehe

Különben is … La vita é bella. Hála Istennek, minden embertől függetlenül gyönyörű. Csak rajtunk múlik, hogy élvezzük-e a szépségeit. Vagy hagyjuk elmenni magunk mellett …