Ma kedd van. De ezt csak onnan tudtam, hogy megnéztem a gépen …
Tegnap főztem végre. Zöldséges rizst. Finom lett, de mint mindig, sok is. Ma is azt eszek.

Ki kéne valahogy számolni, hogy Mókuska mikor lesz szabad … Fejből képtelen vagyok. Fel kell mennem a skype-ra és visszaolvasni.

Most olyan semmilyenül érzem magam. Alig aludtam, és abban az aligban is jöttek a hülye lidércálmok.
Le kéne feküdni. Most van dél …

Nem feküdtem le. Csináltam valamit, amit akartam. Közben gondolkoztam. Van valamim, fene ezt a virágnyelvet, amit neki akartam adni a köznek. De nem tudom. Belenéztem és a gondolatra is rosszul lettem. Az az enyém. Még. És talán mindig. Amig csak élek.

Aztán meg már mindegy.