Leadbelly
www.youtube.com/v/0p4RP2qvdnY
Életében többször volt börtönben, ebből két alkalommal gyilkosság miatt. Azonban mindkétszer sikerült „kiénekelnie” magát a bünetés-végrehajtási műintézményből.
Huddie Willam Leadbetter – amint az a születési anyakönyvben állt – 1889. január 20-án született a louisianai Mooringsport közelében fekvő Jetet ültetvényen. Apja Wesley Ledbery Leadbetter, farmer és muzsikus, anyja, Sally Pugh részben Cherokee indián származású volt. A néger családokra nem jellemző módon Leadbetteréknél csupán egy szem gyerek volt. Egyik nagybátyjától korán megtanult gombos harmonikán (windjammer) játszani, később elsajátította a gitár, illetve a szájharmonika mesterfogásait. Úgy 16 éves korától már táncmulatságokon zenélt. Rövidesen távozni kényszerült a szülői házból, mert azt a lányt, akit kétszer is teherbe ejtett, nem vette feleségül. New Orleans-ba ment utcazenésznek, majd tovább vándorolt.
Összetalálkozott Blind Lemon Jefferson gitáros-énekessel, és a vak muzsikus kísérője lett. Ekkoriban, -1912-t írunk – és a helyszín már Texas, közelebbről Dallas városa. Négy évvel később egy asszony ellen elkövetett tettlegesség miatt a Harrison-megyei börtönbe került, ahonnan megszökött. A szökött fegyencek, különösen, ha színes bőrűek voltak, nem sok jóra számíthattak. Ezért Walter Royd álnéven élt ekkoriban.
A texasi New Bostonban egy tömegverekedés alkalmával, revolverével agyonlőtt valakit. 30 évre ítélték, és a Huntsvillei-i börtönfarmra szállították. 1918-1925 között tengette ott életét. Itt történt meg először, hogy az odalátogató Pat Neff kormányzó tiszteletére dalt rögtönzött, és ezért szabadlábra helyezték.
1930-ban azonban ismét tettlegességbe keveredett és vitapartnerét, egy fehér embert úgy találta megütni, hogy az nem kelt föl többé. Ezúttal a Louisiana állami fegyintézetbe került, és ott talált rá John A. Lomax folklórista. Lomax a Kongresszusi Könyvtár számára felvételeket készített Leadbellyvel, megörökítette Leadbelly aratódalait, balladáit és bluesait is. Kiszabadulása után Lomax és fia sofőrként alkalmazta, valamint koncerteket szerveztek számára. Leadbellyre a börtönévek alatt nem hatott semmiféle új zenei irányzat, így megőrizte régi előadásmódját. Lemezfelvételeket készítettek, sőt dokumentumfilmeket forgattak vele 1935-ben.
Erőszakos természete 1939-ben ismét tettlegességre ragadtatta – ezúttal a New York-i állami börtönt ismerte meg belülről. Kiszabadulása utána a Golden Gate kvartettel készített lemezfelvételeket. 1997-ben Orlandus Wilson, a világhírű gospel-énekegyüttes vezetője e sorok írójának érdeklődésére Leabdellyre, mint rendkívül muzikális, jó humorú egyénre emlékezett vissza. A muzsikus esetleges durvaságát, nyers modorát nem észlelte az alatt a rövid idő alatt, amíg a közös hangfelvételek folytak.
1940-től lemezfelvételek, rádiószereplések, iskolai koncertkörutak várták ismét Leadbellyt. 1949 nyarán még Párizsba is eljutott. Halála után két évvel a Goodnight Irene című dala a folklistát vezette. A 70-es években Leadbetter életéről filmet forgattak, szerepét „Hi Tide” Harris gitáros alakította.