Élettárs?

Vajon mit akart ezzel az élettársas dologgal? – gondolkozott az asszony. Mostanában egyre többször pedzette meg, hogy kellene a nőnek egy élettárs, illetve kifejezetten jó lenne egy élettárs, főleg a Ds viszonyt tekintve, mint domina és szolga. Hogy szüksége lenne egy ilyenre. Illetve persze konkrétan a férfira.

Az asszony nem értette. Hiszen nem is olyan régen személyesen beszélgettek arról, hogy mindketten nagyon jól elvannak a saját életükben egyedül és tartósan együttélve nem hiányzik senki. Egyikőjüknek sem. Akkor most mi van?

Közben meg a pasi elfeledkezik arról, hogy x napra – két nappal későbbre – korábban megbeszélték, hogy elmegy a nőhöz. Illetve sejt valamit, van valami emléknyom, mert olyat kérdez szombaton (pénteken beszélték meg), hogy ‘mi tulajdonképpen megegyeztünk valami találkozóban vasárnap?’

Igen, wazze. Este az asszony elővette a fiókból az asszertivitását és normális hangnemben elmondta a férfinak, hogy ez számára bántó volt, mert annyit jelent, hogy neki nem igazán fontos a nővel való találkozás, annyira legalábbis nem, hogy megjegyezze. A pasi érezte, hogy ez jó nagy bukta, sok mindent próbált, többek között azt is, hogy milyen nőies a hisztizése. Édes barátom, én nem hisztizek, hanem megsértettél – válaszolta a nő. A további magyarázkodás alatt az is kiderült, hogy a mai estét is elfelejtette. Ha az asszony nem kérdezte volna meg, hogy tud-e jönni ma este, akkor mikor kapott volna a fejéhez? Holnap? Vagy azután? Lehet. Újabb bukta. Ez is lekváros. De ebben már annyi lekvár van, hogy csorog ki az oldalán.

No ezért nem érti ezt az élettársas izét. Mi van mögötte? Bebukott volna a svájci frankos hitel fizetésével? És az a veszély, hogy árverezi a bank a házat? Vagy mi?

Nem is tudja, hogyan gondolta a pasi. ‘Ide akart volna költözni a nyakamra élettársként? Köszönöm szépen, de volt már olyanom, kipróbáltam, szép volt, jó volt, nem kérek többet belőle. Később még másnak is volt ilyen halvaszületett ötlete, hogy 2-3 év múlva ideköltözne. Azt sem kértem.’ -gondolta a nő.

‘Ide már nem költözik senki, az biztos. Soha többé senki nem fog a nyakamra ülni koloncnak. És persze eltartottnak …

Ez is hülyének néz. Biztos majd örül a vénasszony, hogy van egy fiatalabb élettársa …
Se öreg nem vagyok, se hülye.’

Ezért jó a blogírás. Mert az ember nem a gondolataiban morzsolja sokáig, hanem kiirja magából. És azzal ad acta téve a bosszúság.

No ennyi mára