A doboz

Egy dobozka már régen bennem.
Tartalma zárva, bele én tettem
mindent, mit Ő jelentett.
Nyakamban a kulcsa láncon,
szemnek mind láthatatlan.
De én tudtam, hogy ott van.
Soha ki nem nyitottam.
S nem számitottam, hogy
mi van, ha a doboz fedele
kulcs nélkül is felpattan.

Álmodtam

Nem baj, ha fáj.
De most először gyengéden
érj hozzám, Kedves.
Kezed, szavad legyen, mint
a lepkeszárny.
Aztán már szorithatsz,
tépheted húsom.
Nem baj, ha fáj.