Mikre figyel fel az ember … Olyan érdekes. És mennyi idő után …

Ma reggel vettem észre valamit. Annak ellenére, hogy a jobb térdem minden lépésnél fáj – és fájni fog az már életem végéig … most jobban is érzem, mint némely kellemesebb napon, na jah, időváltozás van -, mégis olyan könnyűnek éreztem a mozgásom, mintha hirtelen szabadultam volna meg valami hatalmas súlytöbblettől. Pedig egyáltalán nem volt az hirtelen.
De eddig még sosem éreztem ilyen markánsan a különbséget. Ki érti? Én nem.

Úgy éreztem, mintha egyszerre csak lepkesúlyom lenne …

Betettem már ide a Musha’s-t? Nem tudom.
Ez a koncert: http: //youtu.be/8gzxot4jn84 Ez se rossz. Mert itt élőben játszanak.
Ez meg a lemezről való: http: //youtu.be/3BEgU4dvGIM Ez jobban tetszik. Ez zydeco stílusban van.

Milyen jó, hogy anno ráleltem a „maccs”-ra … és kezdtem keresgetni az eredeti számot. Legalább most már felismerem a zydeco-t is.

Ma reggel kivételesen kajáltam otthon. Junior jött este és hozott nekem némi kínai ezt-azt mellett négy kocka pisztáciakrémes csokit. Mielőtt elindultam, megettem a csokikat. Valamit le is kell fagyasztanom. Mert ma meg a kolléganőmtől kaptam kaját. Húsleves tésztával – na azt hazaviszem – és szőlőleveles tőtike.

Az életben nem lenne türelmem szőlőlevelekbe töltögetni -mosoly Már a töltöttkáposztát is leredukáltam húsgombóc és aprókáposzta együttesére. Néha jobb egyszerűsíteni a dolgokat.

Na ez most valami igen nagy okosság volt. Pedig nem is annak szántam -mosoly

A csempén már alig kivehetőek a kisrókák. Meg kell erőltetnem az agyam, ha látni akarom benne. Egyszer teljesen el fognak tűnni???