Játék … Végre. Úgy tűnik, hogy elmúlt a tél és végre van kedve újra játszani. A nő örült. A tavaszi virágzással együtt a libidó is ébredezni kezd.

Ébredés után, még az álom ködében ringatózva érezte a testén a férfi simogató kezét. Ébredt a vágy is. Ébredt a keze, az idegsejtek az ujja végén, tapogatózva simitott végig a férfi bőrén, élvezve a lágy, selymes bőrt, a tapintás orgazmusa is újraéledt. Élvezettel simogatta a férfit, noha az már húzta volna a tenyerét az öléhez, nyomta volna a fejét a kemény himvesszőhöz, hogy szopjon. De a nő előtte még simogatni akart, gyönyörrel kiélvezve minden négyzetcentiméter bársonyos bőrt, amit csak érinteni képes. A szempillák vonalát, az arc szépségét szinte tenyérrel megélve, a nyak ivét, a mellkas lágy szőrzetét, a hasfal keménységét és igen, ott lenn az ölben turkáló ujjakkal a merev vesszőt, mindent. Még nem. Még nem szopom, gondolta.

Elhelyezkedett a férfi lábai között, fejét az egyik combon, mint párnán pihentetve és simogatott, simogatott, minden apró részt, amit csak kezével elért …

Fárad a kéz sajnos … nyelvével lágyan megérintette a himvessző nyirkos hegyét, kóstolgatta, izlelgette, mint egy inyenc, aki épp kedvenc ételét kóstolja.

A férfi már türelmetlen volt, addig keze a nő hajával játszott, de most egyik kezével a mellét kereste, mellbimbó megvan, gyors csipés, csavarás, a másik kezével az asszony fejét hirtelen ölébe nyomta, a nő kicsit öklendezni is kezdett a hirtelen támadástól, amit a keményre duzzadt farok a torka mélye ellen intézett. Jó, szopom, gondolta megadóan a nő, majd egy idő után megkérdezte:

– Hová akarsz élvezni, Drága?
– Az arcodra. Bele akarom törölni a gecis farkam. – és vesszőjével megütögette a nő száját, jelezve, hogy szopjon újra.

Száj, kéz, nyelv, száj, kéz, nyelv … a férfi már mindjárt a csúcson, csak pár pillanat és elveszik az a kemény önkontroll, ami pedig jellemzi őt az élet szinte minden területén. A nő szerette ezt a kontrollvesztett állapotot. Élvezettel töltötte el a lelkét. Pár perc a röpke gyönyör, de ilyenkor elvész a kontroll, elenyészik a fegyelem, a férfi arca szinte meztelen, kiszolgáltatott, és nagyon sebezhető. És épp ezért gyönyörű …

A nő szájában az élet robbanása. Izleli az élet cseppjeit. Szájában, mint barlangban őrzi még a lankadó vesszőt sokáig …

Később feljebb csúszik az ágyon, odakucorodik a férfi oldalához, aki kettejükre húzza a takarót.

– Drága … azt hiszem, hogy átvertelek. – mondja a nő halkan.
– Miért?
– Mert lenyeltem. Aztán meg lenyaltam. Nem tudtad az arcomba törölni. – hangzik a válasz álságos-szomorkás hangon.
– Nem baj, Drága. Csodálatos volt.

És újra összebújnak, mint két kanál egymásba simulva a fiók mélyén. Aludjunk még egy kicsit.

Végre itt az igazi tavasz … új élet, új remények, új „játék”.

Let’s play the game!