Hetedhét határon túl
élt egy nyúl,
mely bohó volt, de ifjú nem.
Szép tavaszban irigyen
– méhecskék röpte fenn –
gondolta, hogy kipróbálja,
milyen lenne virágról
virágra szállva,
sorban mindet …
Kezdett hát cikázni
szédülten s beporozni
vágyott sok virágot.
Szines szirmok nézték
döbbenettel,
mit képzel magáról
ez a buggyant nyúl …
Képzelegjen tovább
önmagának,
ezzel a szirmok mind
összezártak.
Szép húsvétnak tiszteletre
feküdt a nyúl pofára esve
s búsan nézte
a sok – másé – virágot …

Szép húsvétot kivánok -mosoly

(én – 2011.04.23.)