Istenem, Uram, mi kellett ahhoz,
hogy élvezzem a létezést?
Tán kellettek kincsek? Nem,
semmi nem kellett, csak én.
Életet adtál kezembe, pazarlón
két kézzel szórtam szét.
Inkább őriztem volna kincsed.
Most markomban tartom végre
a múló perc minden gyönyörét.
Sejtemben érzem, hogy élek.
Nincs szebb, mint a létezés.
Szivemben gyönyörrel érzem
a forró, mohón rohanó lüktetést.