Megnéztük azóta egy páran. Persze jót nevettünk.
A nevetés után kicsit elhallgattunk.
A szánk egy kicsit keserű lett.
Az ember magán is tud nevetni, ha már más lehetősége nincsen.

Mi is lúzer gólyák vagyunk. Szeretjük, amit csinálunk. De ha belegondolunk – amit nem birunk ki sokáig – elég szörnyű munka. Néha pihenésképp káromkodunk vagy humorizálunk. Olyan ez, mintha védőfelszerelést vennénk magunkra. Ideig-óráig megint elműködünk vele. Ameddig nem jön valami, ami ellen semmit nem ér a védelem.

Lúzer gólyák vagyunk mi is.
Mert csináljuk tovább. Valakinek ezt is meg kell csinálni. És még szeretjük is.

http://youtu.be/mR3DzRMob-c