T. S. Eliot

A macska megszólítása

Sokféle macska él, igaz,
De véleményem róluk az,
Hogyha jellemük titka húz,
Tolmács nélkül is boldogulsz.
Tudnod kell, a macska olyan,
Akár magad vagy jómagam
Vagy mint a többi emberek:
Ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
Ez okosabb, az ostobább,
Van, aki rossz, van, aki jó –
De mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,
Nevük, lakcímük is akad:
De még hátra a nagy titok,
S ez:
A macskát hogy szólítod?

Tanácsom első mondata
Így szól: A MACSKA NEM KUTYA.
A kutya harcol néhanap,
Gyakran ugat, ritkán harap,
De egészében és általán
Jámbor léleknek mondhatnám.
Nem a vérebre gondolok,
És mások a komondorok,
Ám a kutya, a köznapi,
Szeret bohócot játszani,
Túl büszkén éppen nem feszít,
Inkább méltóságból veszít.
Rászedni szinte semmiség,
Vakard csak állát, fültövét,
Paskold hátát, adass pacsit,
Már kaffog, ugrik, mint a csík.
Nem afféle rátarti princ –
Lohol, ha füttyentesz, ha intsz.

Ismét mondom, de becsszavamra:
a kutya kutya – A MACSKA MACSKA.

Macskánál, mondják, egy a fő:
Ne szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem téves vélemény:
Szólítsd csak meg, azt mondom én,
De tudd: nem utál semmi mást
Úgy, mint a bizalmaskodást.
Meghajlok, kalapom lekapva,
S így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA!
De ha a szomszéd macska ő, s
Látásból régen ismerős,
És most látogatóba jön,
JÖSZTE MACSKA! – üdvözölöm.
Bár tudom, neve Jeromos,
Így hívnom még nem ildomos.
Nem ereszkedik le odáig,
Hogy barátul fogadna bárkit,
Amíg csak mély hódolatod
Némi jelét nem mutatod.
Egy tál tejszínt, de kaviár
Is megteszi vagy libamáj.
Sült virsli vagy sonkás rolád –
El kell találnod gusztusát.
(Van egy macska, azzal mulat,
Hogy nem eszik, csakis nyulat,
S mancsáról – mert ez ritka koszt –
Lenyal minden csepp hagymaszószt.)
Respektusod mutatni kell:
A macska joggal várja el.
S végül, ha nem sajnálsz időt,
Már NÉVEN szólíthatod őt.

Nos itt van, és ott van ott –
A macskát így szólíthatod.

/Ford.: Tótfalusi István/

-mosoly