régen csönd volt
most harsányan zajongva rohan a világ
és én vele futok
ne kérdezd, hogy hogy van ez
– ismersz -,
mert magam sem tudom
okát adni
a magyarázattal meg végképp
adós maradnék
maradjunk abban, hogy ezt érzem
itt
és
most
már régen

az az áldott csönd
az a régi
most belefoszlott a sehova tengerébe
most hang van
hangok és mozgás
valami pörög valahol
itt benn a mélyemben

freerun van a lelkemben

—————–

A: „bammeg, ez mind attól fél, hogy mi van, ha benne is elmlik, mint a varnyuban 😮
be vannak szarva 🙂
hogy mi marad utána
értem én őket ..valaha én is igy éreztem
hogy ez má sose múlhat el
mer ha igen, mi lesz utána
és ezt most nem az exre, hanem a dologra értem
mi lenne? az, mit előtte volt 🙂
a normalitás. és valami másnak az emléke. amit nem utálni kell. hanem tudomásul venni, h volt egy periódus az életemben, amikor ki akartam vmi mást próbálni. megtehettem. nincs okom panaszra. és most ideje volt, h minden visszatérjen a régi kerékvágásba :)”

B: „mondjuk te egy ideje má rágodol ezen.. de ez blogokba is látszott… annyira nem „meglepi”..”

A: „neked nem. mer Te értően olvasol.
de ezek nem. csak a saját szemellenzőjükön keresztül”

B: „reméljük nem igy élnek..me sok meglepi fogja még őket akkor érni :D:D”

——————–

Utólag azért kell dolgokat értékelni, elemezni. Hátha lehet belőle tanulni.

Megint odajutott, mint régen azzal a ….. á, nincs értelme minősíteni.
Megint olyan dolgokat tett, amik egyetlen célt szolgáltak: megfelelni valaki elvárásának. Függetlenül attól, hogy ez találkozott-e a saját vágyaival, vagy épp az ellenkezője volt.

Az a kurva megfelelési kényszer. Nincs szükség már rá. Nem kell megfelelnie már senkinek.
Csak önmagának.

A végén a rétestészta jutott eszébe. Azt sem lehet a végtelenségig nyújtani. Mert középen szakadozni kezd.

Oké. Gúnyolódjunk egy csöppet önmagunkon. Mi is lehetne a jó kategória? Ha dobozkába akarná magát rakni, mi lenne rá írva?

‘Megfelelő’

—————–

valaha
régen
egyszer
azt hitte, hogy majd
írni fog valami nagyot
ami csattan, mint
szíj a bőrön
robban, mint
farok a szájban
már tudja, hogy
sosem fog ilyet tenni
épp elegen
foglalták már betűkbe
hogy mennyi bolond ember
van a világon

pedig kész van
kezében van az összes betű
csokorba kötve
minden szó
de
nem kell még egy
az ilyen irományból
nem kell terjeszteni
az őrültséget

——————–

„Miért van az hogy … és a „semmiből beugrik” az arcod és a talpad?” – kérdezte egyszer Vartyogi a nagy Semmi peremén túlról, a távolból.

„Én azt nem tudom, kedves” – a Boszorkány azon mélázott, hogy minek nézi őt ez a béka … valami jósnak? Vagy léleklátónak?

„Valamilyen függőségben vagyok tőled?”

Magasságos macskagyökér … megint kezdi … még azt is én mondjam meg, hogy függesz tőlem vagy nem, béka? Persze, hogy függesz valahogy. Hisz akkor nem suttognál bele a balzsamos éji levegőbe, hátha a hangokat idehozza a szél, ha már téged nem hozhat.

„Lehet, hogy hiányzik a Boszorkányod.” – persze, hogy hiányzik …

„Mit csinált velem ez a boszorkány, hogy a talpára csak rágondolni is élvezetet okoz?”

Mit csinált, cseszd meg? Varázsolt. Megmondta, hogy azt fogja tenni.

„Tetszett neked a talpam biztos … Elég hülye ízlésed van, béka.”

„Végiggondoltam, hogy egy boszorkány talpa és taposása kívánatosabb lehet-e, mint a fiatal csajok…”

„Valamiért kívánatosabb.”

„Elvarázsoltalak …”

„Inkább ravasz egy Boszi vagy. Szép fokozatosan hozzászoktattál a lábaidhoz, az élvezethez… és ez olyan mint a drog.”

Ej, Vartyogi, Vartyogi. Én megmondtam, hogy ez lesz belőle. Egy Boszorkány minden féle fűvel-fával, varázslattal foglalkozik. Szóltam előre, hogy vigyázz velem.

—————-

Már megint a szelek szárnyán mentek a hangok, de hát … ez van. Illetve más nincs. Vartyogi a végén már túl pofátlan volt a Boszorkány szerint. Most büntetésben van.

„Olyat meg tudsz érteni, hogy azzal is örömöt okoznál, ha teljesen a rabszolgáddá nevelnél?” – hozta a szél a halk brekegést.

„Meg.”

„Neked öröm lenne egy ilyen nekem örömet, élvezetet okozó nevelés?”

„Lehet” – mondta a Boszorkány, miközben magában kajánul azt gondolta: most is nevellek, kishusom …

„Hogyan fognál hozzá, hogy neked minden lépése, minden mozzanata öröm és élvezet legyen?”

„Letérdelnél elém és rajongva néznél rám. Azt úgyis olyan jól tudod csinálni. Közben gyönyörködnék benned. Te meg szépen elmesélnéd, hogy miért ragaszkodsz ennyire a Boszorkányodhoz.”

——————

amikor az emberi kapcsolatokat hagyjuk, hogy lesilányuljanak a puszta szex – vagy még az sem – szintjére a BDSM-ben,

na akkor lesznek olyan elkeseritő és szánalmas tapasztalatok, mint amiről itt ma páran blogot irtak, panaszkodva, siránkozva

igen, szánalmas

a másik fél
a dolog
és az is, aki ilyenbe belemegy

le kell köpni az ilyen szemeteket, akik nem emberhez méltó módon bánnak a másik féllel
aztán huss a tükör elé. mert ha belenézünk, ott is áll egy … aki hagyta magát egy darab semminek degradálni

a következő köpés neki jár

legfeljebb gyakrabban lesz az a tükör takaritva

—————-

megint az a tó vize
hűs, kissé nyálkás
békalencsék úsznak benne

ringat
átölel
fenntart és
magával ránt

vak szemekkel élvezi a lebegést
lenéz a tó mélyére
látja a vízen átszűrődve
az életet
és a halált

szép

————————