Már betege vagyok a szürkeségnek. Körülnézek a lakásban, vagy félhomály, vagy lámpafények. Még nappal is.
Ha valakinek ez a szürke égbolt tetszik, az nem normális. Mindent bevon egy vastag fátyollal, felülírja a valódi szineket.

Na majdcsak lesz egyszer tavasz.

De előtte lesz még valami, amit már nagyon várok. Mert a tudat is sokat fog javítani a lelkemen.
A téli napforduló és a leghosszabb éjszaka.
Aztán már megyünk a fénybe.