„Napok óta gondolkozom, hogy miért nem akarok találkozni Veled. Miért nem akarlak sem társnak, sem az időszakos pasimnak, se barátnak, de még havernak sem. Kettőnk világnézete olyan messze áll egymástól, hogy ez a hatalmas különbség bennem megakadályoz már mindent. Én egy egyszerű hétköznapi ember vagyok, a saját egyszerű római katolikus hitemmel és egy olyan világnézettel, amibe semmi konteó elmélet nem fér bele, mert teljesen időpocsékolásnak tartom. És természetesen a szcientológia is ott áll köztünk, még akkor is, ha Te nem vagy aktiv szcientológus (bár ezt kevéssé hiszem). Szóval teljesen más emberek vagyunk és a köztünk lévő különbség áthidalhatatlan. És már nem is akarom áthidalni. Nekem sokkal jobb Nélküled. No kb. ennyi. Hálás leszek, ha többé nem írsz, nem keresel.”

nem emlékeztem, hogy mikor olvastam először Lin-csit. 2013 májusában. nem tudtam, hogy ilyen régen volt. több, mint hét éve.
elolvastam a könyveket, néha vért izzadva, lassú ütemben, mert elgondolkoztam a történeteken, meg akartam érteni. néhányat sikerült, de nem mindet. aztán még olvastam pár zen könyvecskét, majd mindet félretettem.

ezek szerint évekig …

mostanában kedvem lett újra olvasni. a 101 zen történettel kezdtem. emlékszem, amikor régen olvastam, az is nagyon lassan ment.
most meg kiolvastam egy nap alatt …

ma elkezdtem a Reggeli beszélgetéseket. ha nem vigyázok, kiolvasom három nap alatt? ennyit változott a megértésem az elmúlt hét évben? ennyit változtam volna én is? teljesen megdöbbentő. és persze jóérzéssel is tölt el. hét évig érlelődött bennem … pedig alig gondoltam rá. de a mélyben dolgozott rendesen.

vannak még egyáltalán kérdéseim?
mert azt már régen tudom, hogy a válaszok készen vannak.
most úgy érzem, hogy már nincs kérdésem.
az Út az élet, amit minden nap élek. igyekszem a dolgaim megcsinálni. de nem viszek már semmit túlzásba. a fennmaradó időben élvezem a létezést. élvezem a szépet. a szórakoztató dolgokat. amik csak úgy jönnek. de nem kergetek már semmit. nincs miért. a szemlélődés a legértelmesebb dolog, amit csinálhat az ember.

Lin-csinek köszönhető, hogy megírtam azt a levelet.

tényleg nincs már fontos kérdésem. és az időm végtelen …