Gyermek az éjben

A Benned élő gyermek

mindig csak éjszaka van velem

soha meg nem szülhetem

néha kitépi a szivem

Kecske a villámok között

Bak.

Ott áll. Nem bánja. Nem fél. Szarik az egész világra. Mert tudja, hogy mi az egyedüli fontos dolog.

Napraforgó.

Kecske a villámok között a hegytetön. Csapdosnak körülötte a villámok. De áll. Magányosan. Ez is én vagyok… Tán a sors találtatta meg velem azt a képet. Szoktam nézegetni amugy. Nem egy vidám kép. De eröt ad. Hadd csapdossanak a villámok.

Ma 21 éve, hogy meghalt az apám. Nem kell, hogy valaki is sajnáljon. Nem azért irom. Mert az élet folyamatos. Bennem él tovább. És Benne, a Gyerekemben. És Érte az acélt is kivájnám puszta kézzel. És elhordom az egész hegyet is, ha kell.

szépség szeretője

a szépség szeretője voltam
de meggyaláztak

elvették múltam
ártatlanságom odalett

rohanó évek súlya
lelkem rabolta

lélek-nélküli létben
vágyam csak egy volt

a szépséget
hadd kapjam vissza

ártatlan szeretője
hadd legyek újra

maradékok

öregen, elbukottan,
feledésben, kitaszitottan
alkohol ködében
mikor már mindegy
álmodva a tegnapokról
hamvas bőrű ártatlanról
ki te voltál valaha
buta vigyorral arcodon
keresed
s nem látod,
hogy a tükör gúnykacajjal
felel:
rajtad nevet

elfáradtál, az útnak vége
s roncs agyadban már
az sem kisért
hogy milyen régen
feladtad

tétova kéz
a füst ködében
nagy terv? ugyan …
régen nincsen …
csak egy slukk a vágyad
és egy füstgomoly
betakar
s te már
nem is álmodol
/én/

2009.07.16.