március van
nekem meg elegem.
közben összefutottam a könyvelővel is. tulajdonképpen egy jó hírrel szolgált. de szkeptikus vagyok már mindenben. még mielőtt örömködni kezdtem volna, megkérdeztem a barátomtól. ő meg azt mondta, hogy ez nem igaz. szegény gúgli, állandóan kérdezgetem
megettem két szelet zsíroskenyeret. éhes is voltam, meg szeretem is. jól is esett. de utána tíz perccel megfájdult a gyomrom
szarakodok egy kicsit még a neten, de semmi kedvem nincs hozzá. ki kéne ide pakolni pár könyvet és néhány napig olvasni, net-mentesen. talán az lenne most a legjobb
rosszkedvem van? elkeseredett vagyok? kétségbe vagyok esve? mind igaz és egyik sem. megfogalmazhatatlan, hogy mit érzek. leginkább elégedetlenséget? dühöt? mindet és egyiket sem.
harminc éves korom körül kiderült, hogy az addigi életemben folyamatosan átvertek. de azt mondták, hogy most már majd jó lesz
eltelt még harminc év és kiderült, hogy ebben a második harmincban is átvertek. de azt mondják, majd most jobb lesz
ki az a barom, aki ezután még hisz bárkinek????
két szakaszban lopták el az életemet, a lehetőségeimet, a hitemet a jövőmben. igen, most találtam meg a jó szót: csalódott vagyok. és nagyon felemás érzéseim vannak: azt érzem, hogy jó, hogy tisztességes maradtam és kár, hogy nem lettem tisztességtelen
ettől meg nagyon szomorú vagyok