Második strófa
Még tartozol
(üzenet a méltatlannak)
Élvezz, örülj!
Most újra lelkemet
marokra fogja
a szenvedés.
Nem testem gyötröd már,
a lelkemet szakitod szét.
Örülj és élvezz hát,
mert ezt akartad.
Szivem felét
otromba kézzel lehasitottad
és magaddal vitted.
Örülj, hogy hiányod
kinoz még mindig.
Add vissza, mit jogtalan
elloptál tőlem,
parancsolom!
A fél szivem hiányzik.
Még tartozol.
(2010.10.01.)
Második strófa
Pár napja nézem,
mint már kivülálló
döbbenettel,
hogy a pók újabb hálóját
hogy szövi.
Az ostoba légy szabad,
az ég kegyelme végtelen.
De a pók éhes, hisz
zsákmányát sors elragadta.
Áldozat nélkül, éhesen
most ő a védtelen.
Kétségbeesve új hálót sző
és szól a légynek:
Gyere, én csak védlek,
jer karomba, kedvesem.
Harca megérthető,
hisz éhes szegény.
De a légy már nem ostoba,
tanult a múltból
és áldja sorsát
új életért.
Ragadós háló
nem csábitja immár,
mer rájött,
nem védtelen.
Pár napja újra,
mint légy a versben
pók suttogását hallgatom.
S rájövök közben,
hogy fél szivem,
mit elragadtál,
akaratodon kivül,
de visszaadtad.
Már nem tartozol.
Isten veled, acrior
(2010.10.15)