nem tudom, hogy mi lesz. á vagy bé a lehetőség. nincs rá befolyásom. annyira egyik sem rossz, sőt. csak nem bánnám már, ha tudnám, mi lesz. nem szeretem a bizonytalanságot.

kellene a hang is meg kellene a csend is. mindegyik jó lenne. na talán pár nap és eldől. addig itt töprengek. vagy vinnyogok. mindegy, minek mondom.

más
jó lenne is meg nem is. nem tudom, hogy mit csináljak. magamat nem féltem. (dehogynem, hiszen csak egy életem van) de a gyerekeket igen.

más
ez az a helyzet, amikor nem csak valakikért, hanem mindenkiért imádkozom. én hiszek az ima erejében.

más
karácsonyi filmek vagy romantikus filmek. nem bírom már a híreket. elgörgetem a nagyját. mert azokra sincs befolyásom. túl nagy a feszültség, amit csinálnak bennem. nem szabad annyit olvasni. egészségtelen. a végén előbb csinálnak ki a hírek, mint a covid.

más
most kaptam egy videót a FB-on. Anna. hát ez most jól jött. ezer éve nem beszéltünk. de még mindig működik köztünk valami. ráérzett. eszébe jutottam, hogy létezem. épp jókor.
most azt érzem, hogy nem lesz itt semmi baj. hisz már huszonéves koromban megkaptam szülinapomra tőle a temetési koszorúmat. sokan azt mondták, hogy ez milyen már. milyen? humoros. akkor is annak láttam. és most is. felnőtt fejjel mennyit játszottunk társasjátékot. gazdálkodj okosant meg a dugdosósat, a mastermind-ot. két fiatal felnőtt, aki három nap folyamatosan játszik. megnéztem a képeit. ő is megmaradt a szivében gyereknek. mint én.