Aszondták arra a gyönyörűséges gépmadárra, a B-2 Spiritre, hogy ronda -wehe

Amikor éjjel megtaláltam azt a képet, rögtön beleszerettem. Telve van excentrikus szépséggel, a keménység és a lágyság valami fantasztikus keveréke. A körvonalak egyenesek, szinte sarkosak, erőt és határozottságot sugallnak. Szinte olyan, mintha egy origami lenne. Mindig is szerettem az origamit. De ott van a középrész, a pilótafülke, a maga csodálatos iveltségével, lágyságával. Döbbenetes kontraszt. Együttesen nézve stabil és massziv. Nem véletlen van az angol Wiki szövegében az a hasonlat a medvéről.

A medve nem plüssmaci. Ragadozó. Szükség esetén ölni is képes. A B–2 Spirit meg egy amerikai stratégiai bombázó. Adott esetben egy gyilkológép. Ahogy a Természet megalkotta a leggyönyörűségesebb küllemű ragadozókat – lásd a szürke hercegnő, rugós késekkel a puha mancsaiban -, úgy az ember is tud tervezni küllemre csodálatos, szemet gyönyörködtető gyilkos szerszámokat.

Ecce homo …

Viszont ha félreteszem a filozofálgatást és moralizálást, akkor meg kell mondjam, hogy mi jutott eszembe legelőször erről a képről az éjjel.

Atyám … ez tök olyan, mint egy szemből fotózott én -fet

Igaz, hogy a B-52 Stratofortessek még 2045-ig repülhetnek – apám hasonlitott engem régen B-52-eshez -, de azért rám fér egy kis modernizáció -mosoly