A rossz szex

2006. szeptember 15.

Nincs olyan párkapcsolat, amelyben ne merülne fel valamilyen szexuális zür. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a rossz szexnek is megvan a maga fontos funkciója.

Szexuálpszichológusok szerint teljesen normális, hogy idövel még a legjobban müködö párkapcsolatban is felüti a fejét valamilyen szexuális probléma. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a probléma kiváltó okát nem a kapcsolatban, hanem önmagában az emberben kell keresni. Sajnálatos, hogy sokan nem jutnak el eddig a felismerésig, és úgy gondolják, hogy a partnerben, és nem bennük van a hiba. Ez természetes reakció, hiszen ki szeret saját hibájával szembesülni, és folyamatos önkritikát gyakorolni?

Nem azáltal lesz valakiböl erös egyéniség, hogy folyton-folyvást illeszkedni próbál társaihoz, megfelelni a környezete által támasztott elvárásoknak, és ebböl következöen mások véleménye alapján építi fel személyiségét, hanem azáltal, hogy folyamatosan szembenéz önmagával, konfrontálódik saját tetteivel. „Helyes, amit teszek, amit gondolok? Ki vagyok én valójában, és mit akarok elérni?” Ehhez hasonló kérdéseket tesz fel magának, és próbál meg, környezete erös befolyásától függetlenedve, saját elemeiböl építkezni és párkapcsolatát is ennek szempontjai szerint értékelni. Az ember pedig csakis így lesz képes igazán szeretni, jókat szeretkezni és átérezni, hogy mit is jelent az intimitás.

Amennyiben probléma merül fel az ágyban – példának okáért a férfi sokkal több szexet akar, mint a nö -, legyen az elsö, hogy a férfi felteszi magának a kérdést, miért van ez így? Lehet, hogy több testi közelségre vagy éppen férfiassága bizonyítására vágyik? Lehet, hogy partnere folyamatosan lázba hozza? Lehet, hogy szexfüggö? Ahány ember, annyi magyarázat. A lényeg, hogy fel kell tárnia önmagában a valós okot. Persze sokkal egyszerübb összeveszni a másikkal és öt hibáztatni a körülményekért, egyszerübb öt elküldeni és megbüntetni, érezze csak pocsékul magát, mivel nem akar annyiszor szexelni mint ö, de könnyen belátható, hogy nem ez a helyes megoldás.

Ugyanakkor kettön áll a vásár. A nönek ugyanúgy foglalkoznia kell a felmerülö problémával, mint párjának. Meg kell értenie, miért akar a férfi sokkal többször szeretkezni, mint ö. Talán úgy érzi, partnere uralkodni akar a teste felett, talán azt hiszi, csak egy tárgy és azt tesz vele, amit akar? De megpróbálhatja megfogalmazni, hogy miért olyan elutasító a férfi közeledésére. Miért nem akar ö is szeretkezni? Lehet, hogy a valóságban nem is magával a szexszel, és nem is a férfival van a baj, hanem saját magával. Sok nö elutasítóvá válik, ha felszed pár kilót, gyülöli a testét, de lehet, hogy azért nem kívánja a szexet, mert úgy érzi, kedvese számára már nem elég izgalmas. Ezúttal is millió magyarázat létezik, és mindenkinek magának kell megtalálnia a rá legjobban illöt.

Amennyiben valaki képes eljutni a felismerésig, és meg tudja fogalmazni a valódi okot, mondja el öszintén, mit érez. Vallja be, valójában azért elutasító, mert úgy érzi, a férfi zsarnokoskodik a teste fölött, vagy beismerheti, hogy nem bánik vele elég gyengéden. Ugyanakkor a férfi se maradjon csendben, próbáljon túllépni az egóján, és ismerje be, ha melegségre vágyik, vagy éppenséggel ellenállhatatlan férfinak akarja érezni magát.

Ezeket az öszinte válaszokat azonban csak a bátor emberek képesek megfogalmazni. Rengeteg önbizalom szükségeltetik ahhoz, hogy az ember odaálljon partnere elé, és színt valljon. Az emberek többsége fél, hogy megsérti a másikat, fél a kényes helyzetektöl, nem elég bátor, nem érzi magát kellöképp feljogosítva arra, hogy kimondja az igazságot. Legtöbben azonban el sem jutnak eddig a pontig, mert képtelenek öszintén szembenézni önmagukkal.

Az öszinteség a szexuális fantázia alapeleme. Minél tovább van együtt két ember, annál inkább szükségük van képzelöeröre. A lényegi kérdés ez esetben is az, hogy az emberben benne van-e az vágy, hogy megismerje partnerét, és ami még ennél is fontosabb, akarja-e, hogy a partner is megismerje legbensöbb érzéseit, gyengéit, vágyait. Ez pedig már maga az intimitás. Az emberek azt hiszik, az intimitás valami eredendöen létezö, megnyugtató és csodálatos állapot. A valóság azonban nem erröl szól. Az intimitás nem egyéb, mint az emberi belsö teljes feltárása, ami természetesen, föleg kezdetben, félelmekkel és kétségekkel párosul. Az ember nem tudhatja, hogy társa elfogadja-e, akarja-e egyáltalán megismerni a benne rejlö titkokat, és vajon mi történik, ha lehull a lepel, és az ember ott áll pörén, kitárulkozva a másik elött. A szexuális fantázia részben arról szól, hogy meddig engedi meg az ember azt, hogy partnere belelásson. A visszautasítástól, kudarctól való félelem sokakat visszatart.

Az emberek nem öszinték, mert félnek, ha kiderül az igazság, társuk elhagyja, kineveti öket. Könnyü belátni, sokkal könnyebb valakit „beengedni” a testbe, mint a lélekbe. Könnyebben veti le a ruháját az ember, minthogy valós vágyairól, ösztöneiröl színt valljon. Ehelyett inkább álarcok mögé bújik, színlel, és a rendszer máris elkezd ellentétesen müködni. Az ember fantáziája olyan egyedi, akár az ujjlenyomat. A társ szemére lehet vetni, hogy a nem kedvelt pozitúrát erölteti, de azt semmi esetre sem, hogy nem ismeri a másik vágyait és fantáziáját. Erröl csakis maga az ember tehet. Le kell gyöznünk félelmeinket, és ha ez sikerül, valódi intimitásban lesz részünk.

A megoldás egyszerüen hangzik, de a valóságban sokak számára még az is nehéz, hogy egyáltalán magáról a szexröl beszéljenek, hogy öszintén elmondják, testük milyen érintésre vágyik. Mihelyt azonban a párok szembesülnek a helyzettel, hamar világossá válik, milyen paradox helyzetbe hozták saját magukat. A közös bankszámla, a közös gyerek, a közös ház után nevetséges, hogy pont a szexröl ne lehessen nyíltan beszélni. Persze, sokkal egyszerübb a problémás kapcsolatból kilépni és egy újba belekezdeni, de, mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát. Nem lehet kibújni az önmagunkkal való szembesülés alól. A választás adott: rossz szex, szemrehányások, negatív légkör. A másik lehetöség, hogy az ember átlép önmagán, lerázza félelmeit és öszinte lesz partneréhez. A szex pedig idövel egyre jobb lesz, jobb és jobb.

(forrás)

A szexuális zavarokról

Az ember szexuális élete sokkal összetettebb az állatokénál. Nemcsak a fajfenntartást szolgálja, hanem örömforrás, a meghitt együttlét formája és a szeretet kifejezödése is, nem is beszélve a hozzá kapcsolódó társadalmi konvenciók, erkölcsi vonatkozások, elöítéletek sokaságáról. Összetettsége és bonyolultsága is hozzájárul ahhoz, hogy sok esetben nem problémamentes a szex.

A szexuális zavarok magukba foglalják a szexuális müködési zavarok mellett a nemi identitás zavarait (amikor például az egyén elégedetlen saját biológiai nemével) és a szexuális vágy gerjesztésének nem elfogadott módjait is (pl. az exhibicionizmus). A hétköznapokban azonban a leggyakoribbak a szexuális müködési zavarok.

Az egészséges ember szexuális válaszadási ciklusa négy szakaszban zajlik. Az elsö a vágyakozás fázisa, amit erotikus fantáziák és a meghitt szexuális együttlét iránti vágy jellemez. A következö szakasz az izgalmi fázis, amit a fiziológiai izgalmi állapotnak felel meg (férfiaknál merevedés, nöknél a hüvely nedvesedése). A harmadik fázis az orgazmus, ami általában 5-15 másodpercig tart, és amit az oldódás szakasza követ kellemes közérzettel, ellazulással. A szexuális zavarok bármelyik szakaszban jelentkezhetnek.

A csökkent szexuális vágy felléphet elhúzódó vagy erös stressz, szorongás, depresszió esetén. Okozhatják olyan gyógyszerek is, amelyek a központi idegrendszert deprimálják (pl. nyugtatók). Gyakrabban tapasztalható olyan egyéneknél, akik önbizalomhiánnyal küszködnek, kerülik a társas kapcsolatokat vagy nem részesültek megfelelö szexuális nevelésben. Egy tanulmány szerint a nök 35, a férfiak 16 százaléka megtapasztalja ezt a jelenséget élete során. Súlyosabb formája a szexuális averzió, ami a nemi érintkezéssel szemben érzett erös undort jelenti, és föleg olyanokon lép fel, akik szexuális büncselekmény áldozatai voltak vagy a nemi életröl kellemetlen emlékeik vannak.

A második szakasz, az izgalmi fázis zavarai közé tartozik a férfiak merevedési zavara (impotencia) és a nök szexuális izgalmának zavara. Az impotenciának sokféle oka lehet: testi betegségek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-müködési zavar, Parkinson-kór stb.), pszichiátriai betegségek (pl. szorongásos zavar, szkizofrénia, demencia, súlyos depresszió), de elöfordulhat egyes gyógyszerek mellékhatásaként (nyugtatók, depresszió elleni szerek) vagy alkohol, illetve kábítószerek hatására. Az eredet meghatározása céljából nagyon fontos tényezö, hogy spontán (pl. reggeli) merevedés fellép-e, hiszen ebben az esetben elsösorban pszichológiai okok jönnek számításba. A nök szexuális izgalmának zavara a házasságban élö nök egyharmadában fordul elö életük során, és abban nyilvánul meg, hogy részben vagy teljes egészében elmarad a nedvesedés, emellett rendszerint képtelenek örömérzésre is. Leggyakoribb oka az úgynevezett fájdalmas közösülés (dyspareunia).

Az orgazmus zavara nöknél abban nyilvánul meg, hogy nem vagy csak megkésve képesek eljutni a szexuális kielégülésig. Okozhatja gyógyszer vagy mütéti beavatkozás, de gyakran elöfordul a teherbeeséstöl való félelem, a partner nem megfelelö magatartása és depresszió miatt is. A férfi orgazmusa ugyancsak lehet gátolt (ami többnyire a nöknél említettekhez hasonló okokra vezethetö vissza), de ismeretes a korai magömlés is (ejaculatio praecox), ami viszonylag gyakori, a házas férfiak majdnem 25 százalékánál elöfordul. Arról van szó, hogy minimális ingerlésre, többnyire még a behatolás elött bekövetkezik a magömlés. Mivel a nök képesek többszörös orgazmusra, ezért ennek a rendellenességnek nincs nöi megfelelöje.

Hogyan történik a szexuális zavarok kezelése? Nagyon fontos a háttérben meghúzódó esetleges betegségek, kóros elváltozások kizárása ill. ezek megfelelö kezelése. Az esetek túlnyomó többségében azonban ilyen ok nem található. Ilyenkor elsösorban megfelelö felvilágosítás, illetve pszichoterápia segíthet. Utóbbi csoportba tartozik a párterápia, szexuálterápia, magatartásterápia, melyeknek célja a partnerek közötti harmonikus együttlét elérése, a kommunikációs zavarok kiküszöbölése, a pár szexuális viselkedéssel kapcsolatos attitüdjeinek korrigálása. Rendszerint ezek a terápiás módszerek mindkét partner bevonásával valósulnak meg, céljuk az, hogy a pár önbizalomra tegyen szert, fejlödjön kommunikációs képességük, és megtanuljanak örömöt adni és kapni.

A szexuális élet zavarai viszonylag gyakoriak, és nagyon sokan túlzott szemérmesség vagy elöítéletek miatt nem mernek segítséget kérni. Pedig érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a szexualitás természetes és egészséges emberi magatartásforma, amely értékesebbé teszi két ember kapcsolatát.

Dr. Fábián Zsolt
pszichiáter

(forrás)