Azóta nagyon sokszor gondolt arra az első éjszakára. Hogy hová vezetett. Olyan útra, ami a legcsodálatosabb gyönyör és a legmélyebb fájdalom keverékével van leszórva. Minden lépés rajta kín és öröm egyszerre.

Az örömet már régen ott tudta volna hagyni. Hisz más öröm is kapható az életben. Más nők gyönyöre. A kínt is el tudta volna hagyni, hisz kinek jó a kín magában? Senkinek. De ez az ötvözet … ez elhagyhatatlan. Pótolhatatlan. Kígyószem csábereje nem engedi.

Nem mintha bárhová is menni akarna. Hisz szereti azt a nőt, a kígyószemű Annát. Akkor is, amikor a cipőjét nyalatja vele, vagy a csizmájával tapossa. Akkor is, amikor egész éjjel összekötözve halhat bele a látványba, hogy az imádott nő más férfiakkal bujálkodik. Akkor is, amikor odaadja a szolgát másoknak, hogy idegenek örömét keresse. Akkor is, amikor elegánsan öltözve vacsorázni mennek, ő, mint férfi, finoman a kezében tartja a nő könyökét, úgy irányitja, amikor kihúzza neki a széket, de rendel a nő helyett, mert egy igazi férfi tudja, hogy mi kell az asszonyának.

Akkor is, amikor végiszeretkezik az egész éjszakát és egymást ölelve alszanak el.

Akkor is … nem, minden percben, noha tudja, hogy játékszer a nő kezében, mit dédelgethet vagy összetörhet kedve szerint.
Szereti? Inkább imádja.

* *

Az az este is úgy indult, mint a többi. Áll a nő ajtajában, nézte az órát, és pontosan időben csöngetett.

– Főzz egy kávét – mondta a nő szines magazinok lapozgatása közben. A férfi tálcára készített mindent, letette az asztalra.
– Csak egy csésze kell, a tiéd már fölösleges, mert elbocsátalak a szolgálatomból – nézett rá Kígyószem. – Itt a szolgálatod díja – és egy hosszúkás bársonydobozban egy vékony aranyláncot adott a döbbent férfi kezébe.

A nő megitta a kávét, felvette a kabátját – már nem kell feladnom rá? … a fájdalom késként hasított a férfi szivébe … -, majd a bejáratnál még visszaszólt – Jól csapd be magad után az ajtót! – és elment.

* *

Két hét múlva a csendes temetésen a család részéről csak az anyja volt ott, meg néhány kolléga a munkahelyről. Az öngyilkos maga választja a halált.

Másnap az irodában páran a férfiról beszéltek és nem értették a dolgot. Hisz oly boldognak tűnt.
Anna épp a folyosón ment el, hatalmas iratkupaccal a karjában. A lift előtt egy új, fiatal kolléga várt. A nő kezéből hirtelen kicsúsztak az akták. A férfi segített összeszedni.

– Nagyon kedves, köszönöm – mosolygott rá a kígyószemével. – Meghívhatom egy kávéra?