megküzdés-küzdés
Próbálkozom valami felviditót találni. Mi lesz, ha elérek az utolsó három és fél évhez? Mert el fogok érni …
Ami jelenleg a legjobban felvidít, az az ötlet, hogy azt a részt kivégzem 🙂
Nem érdemel több kegyelmet.
Később: Ha azok bárhol, bármikor, bármiért megjelennének, csak kinevettetném magam. Így jár az, aki önmagát lektorálja.
Feljött Cs-val való beszélgetésünkben a megküzdés. Mondott egy érdekeset. Azt, hogy szerinte nekem semmi bajom nincs a megküzdéssel. Rendben van bennem.
Igen, igaza lehet. Tudok küzdeni. Csinálom is.
Szeretem is.
Bár néha van olyan érzésem, hogy az életemben más sincs, csak megküzdés. Ez a gondolat először eléggé elkeserített. De aztán eszembe jutott valami. Mindjárt megkeresem …
Jé, több is van.
ÁDÁM
A csillagok megettünk elmaradnak,
S nem látok célt, nem érzek akadályt.
Szerelem és küzdés nélkül mit ér
A lét. Hideg borzongat, Lucifer!
* * *
LUCIFER
S e sok próbára mégis azt hiszed,
Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?
S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen
Gyermekkedély csak emberé lehet. –ÁDÁM
Korántse vonz ily dőre képzelet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
* * *
És persze ez a legjobb:
LUCIFER
Megúntam ott a második helyet,
Az egyhangú, szabályos életet,
Éretlen gyermek-hangu égi kart,
Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.
Na most megint nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.
Lehet azt egyszerre is 🙂