„Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke.”

„a vágtatás, vadászat megbolondít,
a nehezen elérhető mind bűnbe lódít.
Ezért a bölcs
nem a szemét, inkább a gyomrát tömi,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.”

„Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?”

(Részletek Lao Ce: Tao te King azaz Az Út és Erény könyvéből Weöres Sándor forditásában)

Anyám … hogy ez mekkora cinizmus -atyam Ez a Lao Ce hülyébb volt, mint eddig is gondoltam. Kellett nekem Karácsony éjjelén (?), azaz hajnai 5-kor Tao te Kinget olvasnom. Jobb dolgom is lehetett volna …

No, nem baj. Mert aztán karomba vettem a Természet gyönyörű gyermekét, a szürke hercegnőt, arcomat a fejéhez simitottam, az auránk egy perc alatt összeolvadt, engedtem, hogy átjárjon a Mindenség melege. Aztán rámnézett, én visszanéztem … és beleláttam a Végtelenbe …

Lao Ce meg elmehet a fenébe. Tényleg egy kibaszott lusta dög lehetett.