Ma reggel, ébredés után megkivánta a nöt. Átölelte, az asszony érezte, hogy ez nem a szokásos reggeli odabújás felkelés elött. Szoros karok ölelésében feküdt, érezte a férfi gerjedelmét.
Nemsokára kelni kell … és még azok a bizonyos napok sem múltak el …
A nö hátranyúlt a kezével, végigsimitott a merev himtagon. Régen voltak már együtt, az biztos … hetek óta lehangolt volt, annyira, hogy már gyógyszert is kellett szednie … nem igazán kivánta mostanában a szexet.
– Drága – suttogta a nö – nem lehet még úgy szeretkeznünk. De megengeded, hogy szopjalak?
– Muszáj, hogy leszopj – mondta a férfi parancsoló hangsúllyal és a nö kezét odavezette kökemény himvesszöjéhez. A tenyere alatt sima bört, és pici sörtéket érzett. Megint leborotválta, gondolta a nö és hangosan felhördült a testébe áramló hirtelen izgalomtól. Mindig élvezte, ha olyan „tüsis” volt a férfi nemiszerve, mintha borostás lett volna. Hihetetlenül erotikus volt ez számára.
A férfi nem elégedett meg a kezek puha érintésével, a farkára kulcsolódó tenyér meleg szoritásával. Lenyomta a nö fejét az ölébe …
– Szopj.
Az asszony élvezettel vette szájába a kökemény himtagot, nyelvével finoman körbejárta a makk érzékeny peremét, de a férfi többet akart, a nö fejét a herékhez nyomta. Az asszony tudta a dolgát. Szájával kényeztette a sima golyókat, beszivogatta, a férfi halk nyögése zene volt a fülének.
Hirtelen megrántotta egy kéz a haját és már a torka mélyén érezte a hatalmasra duzzadt himvesszöt. Fuldoklott, nyála és könnyei benedvesitették a férfi csupasz ölét … A forró mag rövidesen a torkába áradt …

Öltözni kell, sajnálta a nö. Szivesen feküdt volna még a férfi ölében, arcát a sima testen pihentetve …

Egész nap ezen jártak a gondolatai. Mérhetetlen vágyat, kielégületlenséget érzett. Szeme elött mindig a férfi borostás ölének képe lebegett, keze képzeletben simogatta a szörtelen heréket. És nedves volt. Állandóan. Szinte egész nap. Öle már lucskos volt a vágytól, annyira kivánta, hogy magában érezze a férfit, hogy már fájt a teste …

– Drága – mondta az asszony, miután hazaért, hátat forditva a férfinak, mert szégyelte magát azért, amit kérni akart. – Megmosdok, aztán kérlek szeretkezz velem. Egész nap másra sem tudtam gondolni, annyira kivántalak … Nem baj, hogy ezt igy kimondom, az nem szégyen?
– Nem – mondta mögötte a férfi és a levegöben lebegett a mondat nagyobbik, kimondatlan fele: amig engem kivánsz ennyire, addig sose baj.

– Még nem tudom a pinádat megbaszni … – mondta nemsokkal késöbb a férfi, mikor egymást simogatva feküdtek az ágyban. Tudta, hogy a nö – erösebb vérzése miatt – ilyenkor megtartóztatja magát.
– De meg tudod baszni, Drága – mondta sürgetöen. – A vége felé van már, de most az sem érdekelne, ha nem igy lenne. Egész nap a farkadra gondoltam, állandóan kivántalak, folyamatosan nedves volt a puncim és fájt, nem birom tovább … – kérte a nö. – Nem csak úgy a szexet kivánom, hanem Téged kivánlak, Drága!

Ilyen gyors, egekbe repitö orgazmusa már régen volt. Ömlöttek a könnyei, teste a férfi alatt rángott a gyönyörtöl.
Még most – miközben ezeket irja éjjel – is érzi azt a mindent elsöprö érzést …
És elgondolkodik az antidepresszivumok libidó csökkentö hatásáról. Szedett már régebben, évekkel ezelött. És tényleg csökkent a vágya átmenetileg. Akkor azt gondolta, hogy ez természetes. Olvasta a mellékhatások között …

Sose gondolta volna – föleg nem pár hete, mikor újra gyógyszeres segitségre szorult – hogy ilyen eget rengetö orgazmusa lesz, testben, agyban, lélekben. És az éjszaka csendjében elgondolkodik a szerelem, az imádott kedves utáni emésztö vágy hatalmáról a gyógyszermellékhatás ellenében …

(2009.11.18)