Öt forint. Az érzelmek ára.

A férfi meglepődött, amikor azt kérdezte tőle, hogy mi az a legkisebb értékű fémpénz, ami épp nála van. Mert azt tegye ki az asztalra. Először egy huszas eurocent került elő.
Nem, ennél kisebb értékűt adj! Nincs nálad egy ötforintos?
De volt.
Elvette a férfi kezéből és letette az asztal közepére. A másik csodálkozva nézte.
Minek ez? Új játék?
Nem, ez nem játék. Ez a dolog ára. Az érzelmek persze ebben nincsenek benne. Az nem az üzlet része. Így ez már csak egy jól definiált tranzakció, semmi más. Mindent megkapsz, amit szeretnél. De érzelmek nélkül, profi módon.
Mi ez? Úgyis kiszedem belőled. Akarsz beszélni róla?
Itt legfeljebb most te akarhatsz beszélni. De annak már más a tarifája.
Kiváncsi volt, hogy mi lesz azzal az ötforinttal. Másnap. Ott marad? Elfeledkezik róla? Ha igen, nem baj, majd eszébe juttatja. Hogy elteszi-e, vagy otthagyja.

Nem kellett eszébe juttatni. Búcsúzás előtt a másik ránézett és azt mondta:
Mi lesz, ha ezt én most zsebre teszem?
Úgyis meg akartam kérdezni. Hogy itthagyod, vagy sem.
Tudod mit, akkor elteszem.

Semmi nem volt megtervezve, csak az az ötforintos. Az volt a fontos, hogy kevés legyen, de tudatosuljon, hogy emberi munka van mögötte. Azaz érték. Jelzés. Lehetett volna akár ötvenezer is.

De elég volt egy ötforintos.
Mert az érzelmeknek nincsen ára. Az megfizethetetlen.