tegnap megint nagytakaritást tartottam, illetve lomtalanítást délutántól késő éjjelig. mi az, ami kell és mi az, ami nem. nem őrzök olyat, ami már haszontalan, ami már idejét múlta. merre is van a kuka?

utána sokkal jobban éreztem magam.

ma délután aludtam egy kicsit. milyen érdekes, hogy az álmomban sorban jöttek fel az előző nap kiselejtezett dolgok. ébredés után jó érzésem volt, mert az álmomban is elbúcsúztam tőlük.

még mindig foglalkoztat az az utolsó levél attól a szerencsétlen nőtől. olyan dolgokat írt benne, amik felidéztek emlékeket a múltamból. nem én vagyok paranoid, hanem ő. sajnálom. nagyon kicsinálhatta valaki.

az, hogy töröltem magam a pixiről, az nem azt jelenti, hogy kinnről nem olvasom a blogokat. szeretek blogot olvasni. milyen furcsa játéka a sorsnak, hogy valaki épp ma említette meg a nickemet, hogy régen látott ott, és ugyan hol lehetek, mi van velem.

a fölösleges, haszontalan dolog nem csak tárgy lehet.