Mert vége van
Mikor is volt március 15.? Azt hiszem, hogy csütörtökön. Nem jó nap volt az sem. De már az előtte lévő kettő-három sem.
Mi lett volna, ha. (Arról nem beszélünk, mert nincs értelme, nem az lett. Vili?)
Ma van az utolsó nap. Valamiből. Holnap meg az első napja valaminek. Lezárás. Gondolatok. Sok. Mert sok az év.
Mi lett volna, ha. (Mondtam már, hogy erről nem beszélünk, mert nem az lett.) Tudom, hogy nem az lett. De akkor is … Mi lett volna, ha.
Lezárás. A lezárás valaminek a vége. Változás. A lezárás az változás, mindig megvisel. Ha eddig nem tudtam erről leszokni, a jövőre nézve sincs sok remény, hogy egyszer megszokom. Tényleg igaz, hogy csak a változás állandó. Talán inkább azt kéne megszokni.
Pár napja telefon. A végén sírtam. Tényleg nem igy akartam befejezni. Szerettem volna még csinálni. Szeretem csinálni. Hogy miért? Nem tudom.
Mi lett volna, ha? Oké, tudom, erről nincs értelme beszélni, mert nem az lett. Gondolkozni sem, mert minimum két út lett volna, egy jobb, meg egy rosszabb, és semmi garancia sose volt a jobbra.
Éhes vagyok. Sütni kéne tojást, omlettet. Ettől csak még tovább gyűrűzik a ‘mi lett volna, ha’ érzés. Milyen sok ‘mi lett volna, ha’ volt az életemben. Soha nem számoltam, értelme sem lett volna, de azért vannak benne fontosabbak is. Azok néha eszembe jutnak. Bár igyekszem. Seprűvel kisöpörni. A ‘mi lett volna, ha’ a gondolkodás szemete. Söprésre való, másra se.
Papírok több példányban. Aláírtam. Most kicsit fájnak az aláírások. De egyszer úgyis alá kell írni. Mindent. Mert vége van.
Most látom, hogy a főkutya írt levelet:
Last lockout was added: 2019-03-11, 22:10 for IP … (crawl-….googlebot.com)
Reason: Multiple suspicious requests
Szegény Googlebot … a „több gyanús kérés” miatt kibaszta egy időre